Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
10-11. szám - Ismertetések - Görgei Albert: Görgei Artur »
— 251 — Ára M 3'50. Á szemünk előtt lefolyó eseményekről szóló híradások gyűjteménye ez az Evang. Bund műhelyében készült igen szükséges és igen eszméitető munka. Míg a katholikus politikusok most is mindent megtesznek egyházuk érdekében a pápa pártonfelüliségének, békeszerzői jgyekvéseinek, karitativ munkájának a kidomborítására, és kritika nélkül akceptálják mindazokat a kijelentéseket, amelyek a Vatikán felől a legkülönbözőbb közvetítők utján jönnek," addig a német protestáns alaposság mindenre kiterjedő figyelemmel gyűjti a pápaság háborús szerepére fényt vető hozzáférhető dokumeniufnokat s ugy igyekszik elfogultság és mindent helyeslő devoció nélkül magának képet alkotni a tényekről és a pápai politika irányáról. Hasonló gyűjteményt és sók érdekes következtetést lehetne és kellene összeállítani a pápaság sajtószerepéröl. Azonban nálunk ennek a feladatnak senki nincs tudatában. Az előttünk fekvő könyv közli XV. Benedek pápa életrajzát, jellemzi munkatársait, külön beszámol arról, hogy kik képviselik a Kúrián a németséget, azután három fejezetben szól a pápa pártatlanságáról, a vatikán jótékonysági és békeközvetitési akcióiról. A könyvre feltétlen szükségük van mindazoknak, akik akár egyházi, akár politikai szempontból tisztán akarják, látni a pápaság jelenlegi szerepét. Legalább meglátják belőle azt, amit devotus és sugalmazott cikkek tagadnak, hogy a pápaság sem nem semleges, rem pártonfelüli „hatalom" ebben a háborúban. —sz. Görgei Albert: Görgei Artúr. (1818—1916.) Igló, 1917. 127 lap. — Nem uj adatokat tár elénk ez a könyv, hanem , főleg Görgei István alapvető kutatásainak az eredményét, különösen a nagy tábornok ifjúságára vonatkozólag, hogy az olvasó az ifjú Görgei leveleiből maga alkossa meg Ítéletét azon képtelen vádakról, melyek mai napig sem akarnak elhallgatni. Az idézett levelek megcáfolják •mindenek előtt Görgei nem-magyar érzületéről szóló vádat. Lássuk néhányat ízelítőül. 1840 május 1-én aztiirja Bécsből, hogy vizsgálatain tul van és most nyakra-főre magyarul tanul, nehogy német huszár váljék belőle. 1842 dec. 20-án Salzburgból: „Amióta teljes anyanyelvem megtanulásának nekifeküdtem, mindinkább élőd bennem a vágy a nyelv hónával, szeretett hazámmal összeköttetésbe jutni . . ." 1845 máj. 18: „egy ellenállhatatlan vágy (vonz) Magyarország, hazám felé, melytől mostani állásomban örökre távol kellene élnem, mindhogy ezredünket a magyarok iránti erős rokonszenvvel vádolják." Van-e aki még ezek után is fenntartja az ostoba vádat, Görgei hazafiatlanságáról. Pedig Görgeinek — a komoly hazaszeretet mellett egyéb nemes jellemvonásai is domborodnak ki e levelekből : erős akarata, igazságszeretete,' önzetlensége, vallásossága. Aki tehát Ítéletet akar mondani a tábornokról, annak kötelessége előbb az ifjú Görgei Artúr lelkét megismerni. A következő két fejezet, mely Görgei forradalmi tevékenységét és száműzetését ismerteti, a szakembernek ujat nem mond, csak az ismert tényeket állítja össze, de dicséretes tárgyilagossággal. A befejezésben ismerteti az „igazság hajnalát" (1883—1916) amikor a nemzet túlnyomó
