Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - Ismertetések - Harangszó után Irta: Mészáros János. Pusztaföldvdritól

— 248 — hitetlenség, ahol maholnap csak asszonyokat látni a templomokban s ahol a papok minden lehetőt megtettek arra, hogy lejárassák az egyházat, hanem mifelénk is sok kívánni valót hagy az egyháziasság. A szerzőnek sok reformjavaslata van. Elsősorban a keresztyén dogmatikát, különösen a szentháromságtant szeretné megreformálni és a theocentrikus vallásosság mellett tör lándzsát, azután megjavítaná a kalendáriumot, a vallást az emberséges erkölccsel nagyobb összhangba hozná. Kifogásai között sok a megszívlelendő, követelései közt sok az olyan, amellyel már nyitott kapukat dönget. Jóindulatu, de nagyobb jelentőség nélküli laikus munka. —sz. Harangszó után. „A futkározó hamis atyafiak" támadása ellen magyar ref. egyházunk tagjai számára az írásból meritett beszélgetések alakjában készült hitvédelmi munka. A reformáció négyszázados évfordulóiának ünnepére irta : Mészáros János. 208 1. Ára K 480. — Az öreges cím az ismertetés egy részét pótolja. Mint belőle kitűnik, a szerző a baptisták és a nazarénusok támadásai ellen ad az írásból vett fegyvereket olvasói kezébe. A meglehetősen pongyolán és bőbeszédűen megirt könyv nem mindenütt talál a szög fejére. Organikus hibái vannak. A nazarénizmus és baptizmus álláspontját nem ismerteti, hanem ismertetés nélkül hadakozik vele. Kellően ki nem domborítja és kifejezésre nem juttatja ?»zt a tényt, hegy a szekták sokszor betű szerint inkább állnak az írás álláspontján, mint a mi magasabb fejlődési fokot reprezentáló egyházaink. Azért velük szemben az irásbizonyitékok nem egyszer nem elegendők. Igazán akkor cáfoljuk meg őket, hogyha az írás és a bibliai theologia tudományos, komoly ismeretét terjesztjük s híveinket a .Gemeindeorthodoxie" szektáskodást buján termőtalajából a józan evangéliumi alapra vezetjük Iráshelyekkel való érvelése, szinte pazarnak mondható hadakozása bámulatra és tiszteletre készt ugyan az alapos szerző biblikus olvasottságával szemben, azonban a legtöbbször nem felel meg sem a szigorúan vett tudományos, sem az ezen alapuló gyakorlati írásmagyarázat és helyes alkalmazás követelményeinek. A polémia hevében néhol igazságtalan a szekták elismerésre méltó sajátosságaival szemben. Holott az nyilvánvaló, hogy az őskeresztyén szellem ezekben a világgal meghasonlott, a fejlődéssel lépést nem tartó, gyakran korlátolt és még gyakrabban csökönyös emberekben tisztábban megvan, mint a nagy egyházak köztudatában. Viszont azonban az egyházak e szekták maradi szelleméhez képest oly magasabb álláspontot képviselnek, amilyenre a szekták sem ma, sem ezentúl nem tudnak felemelkedni. — Ezekkel a szervi hibákkal szemben fényes képességeket is elárul ez a könyv. A szerző igen folyékonyan, értelmesen ir, a maga szabta korlátok között ügyesen érvel, bámulatos biblikus olvasottságról tesz bizonyságot. Ha munkáját átdolgozná, áttekinthetőbben kell mondanivalóit csoportosítania, élesebben kell a szektáskodók képét beállítania és behatóbban kell őket ismertetnie és jellemeznie, egyházainkhoz való viszonyukat is pontosabban meg kell állapítania. Elvi álláspontját is tisztábban ki kell dom-