Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
10-11. szám - A theologiai tanulmányok reformja. Szimonidesz Lajostól
A theologiai tanulmányok reformja. D unkmann néhány tételben megállapította, hogy a theologiai oktatás reformra szorul, kutatta a reform szükségességének az okait s néhány javaslatot is tesz a reformra vonatkozólag. A kérdés van annyira fontos, hogy foglalkozzunk vele. A reformra szükség van Dunkmann nézete szerint és ezt néhány ténnyel igazolja. 1. Kétségen kivül áll, „a gyakorló lelkészeknek" elenyésző töredéke foglalkozik tovább azokkal a tanulmányokkal, amelyekkel az egyetemen foglalkozott. Ebből nem az következik, hogy az illetők nem alkalmasak a tudományos munkára, hanem az, hogy a theologiai alkotás iránya nem megfelelő. Gyakran kiváló gyakorló papok nagyon gyenge képzettségűek, viszont a tudós papok az életben gyakran hajótörést szenvednek. A hivatal és az iskola közt szakadékok tátongnak. Már pedig az volna a helyes, ha a theologia a papi hivatalra tényleg előkészítene. 2. Ezt a régóta ismeretes tényt és ellentétet még kirívóbbá tette a háború. Háború után nem engedhetjük meg magunknak azt a lukszust, hogy a gyakorlati élettel semminemű összefüggésben nem álló akadémikus teologiát tenyésszünk. Semmi olyat nem szabad tanítani és tanulni, ami közvetve vagy közvetlenül összefüggésben nincs a mindennapi élettel. (Ez azonban nem jelenti a theol. tudomány öncéluságának a kétségbevonását.) A reform szükségességének az okai a következők : . 1. A theologiai Studium egyoldalúan történetkritikai irányú. A történetkritikai módszer vörös fonálként húzódik végig az egész oktatáson, viszont abban a pillanatban elszakad, mikor a theologus gyakorló pappá lesz. 2. A rendszeres theologiát háttérbe szorították s ez is elvesztetté a gyakorlati élettel való kapcsolatát. A gyakorlati stúdiumokban is túlteng az elméleti rész, noha ujabban ezen a téren különösen a „Kirchenkunde der Gegenwart" bevezetése következtében bizonyos javulás konstatálható. 3. A tanulás egymásutánja is sok kivánni valót hagy. A tanuló tanácstalanul áll a rengeteg anyag előtt, nem tud mit kezdeni a kritikai módszer eredményeivel. Kénytelen teljesen azonosítani magát tanárja véleményével. Nagy baj az, hogy a theologusok vándorolnak. Ilyenformán benső meggyőződéssé tanulmányaik nem érlelődhetnek.
