Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
8-9. szám - Az amarnai korszak. Tarczay Andortól
— 211 — egyptomiaknak szánt adót össze kellett hordani. Feldarabolódva tehát apró területekre éltek a kis törzsfők névleg Egyptom fenhatósága alatt, tényleg azonban — eltekintve a tributum kötelezettségtől — szabadon. Egymás szakállára versengtek és verekedtek egymással, keresztül-kasul szövetséget kötve az útban levő törzsfők ellen. A mindenki harca, mindenkivel volt az ország akkori helyzete s köröskörül mint a sakálok a vonagló dög körül az erősek, várván e , Khanaan" kimúlását, mely egyúttal az egyptomiak kimúlását jelentette. Északon az Iskenderuni-öböl környékén a nemsokára hatalmassá váló Chatti, amely katonáin kivül chabir, sardana és emorita katonákkal harcol és amely már csendes, békés előőrseit beküldte jóval előbb Palesztina határáig. A mai Diarbekir vilajet helyén levő Mitani szintén halálra itélt ország, de az Amarna korban még tényező, mert hisz a 118-ik levél alapján ő is hadba vonul a többi lesben állókkal s a bizonyára általa küldött „suti a-beli katonák is sokszor vannak emlegetve. Damaskus környékén Basanban van egy nagy arami néptörzs ; külön ország ez, melynek népe különben csendben elárasztotta az egész észak Palesztinát ; végül a Holt-tenger keleti oldalán a chabir-törzsek, ahonnan már előbb — az amarna-kor előtt — bevonultak csatározásokkal a későbbi Benjamin földjére. És amint megjött a hire, amint elterjedt, hogy IV. Amenofisz nem tud, vagy nem akar segitőcsapatokat küldeni, megindultak a hatalomvágyók, hogy saját birodalmat szervezzenek, vagy azt kiterjesszék Északon, ugylátszik Assur által támogatva Aziru amorita fejedelem, akit segítenek oldalozásaikkal a chattok is, középen és délen pedig a chabirok foglalnak immár nyilvános fellépéssel tért és pedig a Libanonban Namjauza, délen pedig Lapaja vezetése alatt. A felemiitett hatalmak elég jól felkészültek a háborúra. Biztos embereik voltak az udvarnál, kik a megtámadott törzsfők leveleit elkobozták (az amarnai levelek között is van egy ilyen elkobzott levél, a 219-ik) és kitűnően értettek az ámításhoz, az udvar félrevezetéséhez. Egyik a másikra tolta a thibát, holott majd mind ludas volt. Lehet az is, hogy az egyptomi király jól tudott mindent, de azt is tudta, hogy roppant nagy katonai demonstrációra volna szükség, ha tényleg újra rendet akarna teremteni az elveszendő tartományban ; szerény véleményem pedig az, hogy neki, az ő theologiájának felépítésén és megerősítésén kivül semmi egyéb nem járt az eszében és nem is törődött mással semmivel. A 3. évezred utolsó negyedében indul meg és tart kb. egy évezreden át a sémiták kivándorlása a nagy arab területről Előázsiába, u. n. Westlandba vagy Martuba, ahogy e területet a babylonok hivták. A legkésőbbi sémita törzs az Amori-törzs, mely a később Naharinanak nevezett helyen foglalt helyet, majd tovább vándorolva csapataival Syriát is elárasztotta. 2750-ben már itt találja őket I. Sarganiarri (II. Sargon), aki három éves hadjáratot visel ellenük és hatalmába ejti őket, de nem sokkal később az Izin dinasztiával Babylon trónjára kerülnek; ők alapítják meg az 13*
