Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
8-9. szám - Az amarnai korszak. Tarczay Andortól
— 209 — talma teljesen megegyezik az amarnai levelekével, még a szereplök is azonosak és igy megerősitik azt a képet, melyet az amarnai levelek tárnak elénk, azt az össze-vissza kuszált viszonyt, amikor majd ezzel, majd azzal szövetkeznek a bajba kerültek. Eme két forráson kivül a harmadik forrás a Bibliai könyvei és pedig Mózes, Jozsue és a Birák könyvei, valamint a prófétai könyvekben talált megjegyzések. Vannak végül még ékiratok Babylonból, Assurból ép az ezen korban uralkodó királyoktól, valamint achéta feliratok (az amarnai levelek közt is), melyek olvashatósága azonban a jövő feladatát képezik. Ezen források egybevetését fogom az alábbiakban majd megpróbálni és ezek alapján megrajzolni Előázsia történelmi képét az amarnai korban. Hatalmas királyok kerültek egymásután a trónra, kik noha trónkövetelökkel viaskodtak, állandóan megtudták méltóságukat őrizni kifelé, Egyptom minden határirányában. Ez az óriási emelkedés nagy átalakulások következménye. A Hyksosok (saszu) elleni harcok idejében a középirodalom hatalmas hercegi családai, akik az egyes megyékben úgyszólván korlátlanul uralkodtak, eltűntek és a hadvezéri tehetség, a seregek vezére lett az egyedüli vezérlő hatalom, t. i. a király, akit már születésénél fogva megillet a korlátlan hatalom Ő a napisten fia, aki az istenek apjának Gebnek trónjára ül, ő a fiatal Horus, aki ellenségét leteríti. Természetesen nagy segítségére volt Egyptomnak nagyhatalommá tevésében az is, hogy nem volt versenytársa, mert amint ezek későbben megjelentek, nem voltak többé képesek fentartani nagyhatalmi állásukat. Rutenuban, vagy Martuban a 2500—1500-közti időben nem volt egybefüggő kiterjedtebb királyság vagy uralom, mely az ellenségnek átlhatatosan ellent tudott volna állni így azután hullám-hullám után tört be e területre. Az első hullám a phoenicaiak voltak, akik a keskeny tengerparti szallagon telepedtek le és találtak állandó hazára és messze a tengerentúlra nyúló hatalomra és gazdaságra. (Megalapították Zahi birodalmát.) A második hullám hozta az u. n. kanaanitákat. (Nem az őslakókat v. ö. Moz. 15 lt J, Jos. 10 5, Bír 1 3 4, Amar 2 I 0.) Ezekről már elég bő tudomásunk van. Erős várakat építettek magoknak mészkőből égetett téglából és vályogból. Sokat is emlegetik ez erős várakat az izraeliták (IV. Móz. 13 2 g, V. Móz. l 2 s, 3,). Ezeket Schellin, Maculister és Schumacher kutatásai is megerősitik, akik Megido, Lakis, Qezer stb. feltárásával bebizonyították a tényeket. Mindegyik várban cisternákat vágtak a víz gyűjtésére, hogy az ellen ne kapjon a szomjúság eltűrésében hathatós ostromló társat ; a legérdekesebb cisterna a Gezerbeli, amely egy hosszú földalatti folyosó végében van. Az építkezésben a nagy előrelátás már művészetre vall és pedig babyloni befolyásra; ugy látszik onnan hoztak ecélból építészmérnököket magoknak. Annál silányabbak voltak a városban lakók házai és inkább raktárakul szolgálhattak, mint lakás céljaira. Theologiai Szaklap és Könyvujság XVI. évf. 14
