Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Bisterfeld első meghívása Leidenbe. Miklós Ödöntől

— 20 — tanerők hiánya miatt immár diáklázadástól is tartanak, de biztosítják, hogy a rokonszenvük a régi, a meghíváshoz ragaszkodnak, azért is keljen útra minnél előbb.

1 Ugyanazon év május 20-iki dátum alatt értesülünk arról, hogy Rivetus jelentést tesz a gondnokok ülésén B. ügyéről,

2 de hogy ez miben állhatott, nem tudjuk, csupán sejthetjük, hogy B. még mindig reménykedő sorokat küldött, mert egy aug. 19-iki határozat világosan utal arra, hogy jövetelére még mindig számítanak. Csupán október 1-én kerül tárgyalásra Bisterfeldnek egyenesen a gondnokokhoz intézett aug. 5-én (Non. Sext ) kelt válasza, mely szerint a fejedelem nem hajlandó őt elbocsátani, melyre azután okt. 6-iki keltezéssel azt válaszolják, hogy elbocsátásában még mindig bíznak.

3 Ez az utolsó adat ez ügyben. Történt-e valami tovább, nem tudjuk. Valószínűleg Bisterfeld végre is belenyugodott a változhatatlanba, mert a hosszú bizonytalanság tartama alatt többször ad kifejezést annak, hogy megnyugszik Isten akaratában, akárhová is rendelné öt. A gondnokok mindazonáltal nem töltötték be Walaeus tanszékét, mçlyre öt hivták, csupán Thysius helyét ajánlották fel még 1641. jun. 21-én ugyancsak Rivetus ajánlatára Spanheim Frigyesnek Genfben. Walaeus és Thysius után még mindig visszamaradt az öreg Polyander és Trigland a theologiai karon, meg a Staten College mindkét regense is kötelezve volt néhány theol. előadás és vita tartására. Ám, hogy Bisterfeldet sem felejtették el és viszont ő sem őket, azt bizonyítja a második meghívás, mely 1649-ben Spanheim korai halála után lett osztályrésze. Miklós Ödön. ' Res. Cur. fo 144h — 145b. 2 Molhuysen i. m. 260. o. s Res. Cur. V. ö. Molhuysen i. m. 270. o.