Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Bisterfeld első meghívása Leidenbe. Miklós Ödöntől

— 16 — a vágy őnála már 1637-ben, amikor azt irja Rivetusnak, hogy szeretne Erdélyből eltávozni, de nem mehet el valami határozott meghívás nélkül, ha ez netalán csak valami középszerű állás lenne is.

1 Egy félévvel később még határozottabban ir erről a kérdésről és kéri R.-t, hogy ajánlja őt, ha valami alkalom kínálkozik erre.E második levélre azonban már szükség sem volt, mert Rivetus ekkor már intézkedett is. Jó ideje nem volt ő már akkor tényleges leideni tanár, hanem orániai Frigyes Henrik helytartó fiának, Vilmosnak nevelője s mint ilyen Hágában az udvarban élt Nemsok fáradságába kerülhetett tehát a leideni egyetem gondnokait tervének megnyerni. Igy történt, hogy 1628. febr 9-én a gondnokok gyűlésén felolvasták Rivetus levelét, amelyben az eltávozandó Bodecherus helyébe a filozófia tanárának ajánlja B.-t a leideni egyetemre.

3 Szerencse azonban, hogy erre a neki éppen nem kedvező állásra nem hivták meg (az állást egyelőre különben is betöltetlenül hagyták), haneni megjegyezték, hogy Bisterfeldre alkalomadtán gondolni fognak. Ekközbe esik aztán Bisterfeld külföldi utja, mely Hollandián is keresztül vezetett és aminek eredményeiil lehet egyebek között azt is betudni, hogy a leideni kurátorok 1639. január 11-én azt határozzák, hogy Wevelickhoven gondnok közölheti vele jóakaratukat, amelynek értelmében hajlandók őt filozófiai tanárnak meghívni s egyben a Staten College subregensének kineveztetni.

4 Ez a meghívás azonban nem hivatalosan történt magától értetődő okokból, nevezetesen nem akarták a visszautasítás lehetőségének magukat kitenni. Bisterfeld ugylátszik nem is ment bele az ajánlatba, mert egy hónappal később február 10-én már betöltik a subregensi állást, a filozófiatanári állásról azonban csak 1644. május 24-én intézkednek véglegesen. Nem is csoda, hogy B. nem fogadta el ezt az ajánlatot, mert főtevékenysége egyelőre bizonytalan helyettesítés, a Staten College-ban pedig egy leideni pap lett volna a felettese. Fizetése is alig közelítette volna meg az erdélyit. Ez időből fennmaradt egyik levelében (1640. január 10-én) egy „hozzá méltó meghivás"-t emlit, 6 héttel később (1640. február 24-én) pedig megirja egyebek között, hogy inkább szeretné a theologiát és filozófiát együtt tanítani. Erdélyi helyzete azonban — állítása szerint — nagyon nehéz, hangulata igen nyomott volt. Csak nagyon homályosan értesülünk a „papok" iránta való rosszindulatáról, a fejedelmi udvarban elfoglalt helyzete miatti irigységről, de annál inkább sok dolgáról, ami nem engedi meg a nyugodt munkát s arról az emésztő nyugtalanságról, mely immár egyetlen és anyátlan lánykája jövője miatt elfogja. Ilyen előzmények után fogalmazzák meg a leideni egyetem gondnokai 1640. május 8-án ama határozatukat, mely szerint Walaeus 1 Bisterfeld levele Rivetushoz. Gyulafehérvár. Ib37. aug. 3/13. (Kézirat. Egyet, könyvtár Leiden. B. P. L. 285. sz.) 2 U. a. Gyulafehérvár, 1638. február 3, 3 Molhuysen i. m. 223. o. * Molhuysen i. m. 229. o.