Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - A magyar racionalizmus. Lic. Fizély Ödöntől

— 137 — sának nemcsak nemlegesen, de igenlegesen is végtelenül szabad mezőt nyitó észszerű foglalatja, csinos és nemes népszerű modorban adassék elő.

1 A racionalizmus főfeladatát ebben látja: A históriának minden vallásos adatait s jeleneteit az ész és a mindenről komoly szigorúsággal számoló tudományos öntudat központjára visszavinni.

2 Áradozó lelkesedéssel beszél róla, mert a racionalizmus nem harc a szupranaturalizmus ellen. Az igazi, mély racionalizmusnak ilyen nem is jut az eszébe. ítélete azért lesújtó azok ellen, kik csak pszeudoracionalisták, akik sohasem jártak még annak mélységeiben és mégis azt a ragyogó nevet szeretik magukra ruházni. A Reinhard és Neander irányú szupranaturalisták a népek vallásos érzéséért rajonganak. A racionalizmust is ilyen nemes aggodalom szülte. Olvassátok el — igy int — ha az igazi racionalizmussal megismerkedni akartok Bretschneider „Sendschreiben"^. A nagy férfiú egyik felekezethez sem tartozik,

>

r de öt a gondviselés hid gyanánt állitotta e két felekezet közé. Ő a szupranaturalizmus szemét felnyitotta és tisztán felfedezte, hogy hány óra, hol a baj és milyen ellenség fenyeget és mire kell vigyázni. Ugyanő egyszersmind a könnyelmű, romboló, léha racionalizmus felületes irányát is megsújtotta és eszközlője lett Németország legjelesebb ferfiainál uralkodóvá lett magas theologiai öntudatnak. Az a munka pedig a christianizmus, mint vallásuniverzalizmus és cosmopolitizmus magas eszméjének megvalósítására van irányozva. Óh vajha Bretschneider Sendschreiben-jét valami értelmes ember mentül előbb nemzeti nyelvünkön kiadná, akkor megláthatnék, hogy az igaz racionalizmus ép olyan viszonyban van a régi orthodoxiával, mint Copernikus rendszere a Tychoéval. Valamint Ticho bonyolodott epiciklusaiból és minden uj felfedezéssel növekedő oldhatatlan szövevényeivel a leggyönyörűbb harmóniába emelte ki az eget, ép azért is az által, mert minden vizsgálatot és minden égi jelenetet planétai rendszerünk igaz központjára tudta visszavinni, ép oly harmóniára olvasztotta a racionalizmus a régi theologiának az előrehaladott tudományos műveltséggel és időnk innen származott ujabb és nemesebb vallásszükségleteivel kirivó és a vallás tekintetet és üdvösséges hatását nagyon kisebbítő összeütközéseit. A theológiában eltelt a sphaerica astronomia a csak tetsző és ugy látszó jelenetek első időszaka és már jelentgeti magát a vallás theorica és fizika astronomia magas epochája, melynek főfeladata: a vallás tanait eredeti fényükbe, isteni jelentésükbe visszahelyezni . . . Ebben a józan kritikai racionalizmus rendszerében nincs métely, de sőt inkább ebben a vallás „győzhetetlen palladiumát ölelenditek".

3 Szabadelvű theológus volt Bodola Sámuel református püspök, (1790—1866) aki a racionalizmus igazságait hirdette. Papszentelő 1 Péterfi Albert: Másik szó a maga helyén 50. 1. 5 U. o. 53. 1. * U. o. 54. 1.