Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - A magyar racionalizmus. Lic. Fizély Ödöntől

— 135 — A nagy uralkodó házak közül egyik sem támogatta, hanem inkáb elfojtani igyekezett. Mind ennek következtében a reformáció nem lehetett gyökeres, azért hatása is mérsékelt maradt. A dolgok régi rendje megszilárdult. Katholicizmus és protestantizmus a szóhoz tapadt. Kísérlet a gyökeres változásra csak egyszer történt : a nagy forradalomban.

1 Ami a keresztyén egyházban csak alá értethetik, itt hangos szavakban mondatik ki : igazság, jog, egyenlőség és észszabadság. Hol a keresztyén vallás szeretetet ajánl, ott a forradalom jogot oszt, hol a keresztyén vallás szivvel állítja Istent imádandónak és megismerendőnek, ott a forradalom az észt isteniti és a fölénynek mondat imákat és énekeket.

2 Azonban a forradalom sem érte el célját. Azért a protestantizmus feladatának azt jelöli meg: Meg kell kísérelni szabadgondolkodás által a legnagyobbat. Istenre mutatva az észben, Istenre mutatva a szívben. Ez az ujjmutatás villámszikrakép keresztülhatja az egész világot és a protestantizmusnak uj korszaka következik, világvallás lesz. Főnöke a világ nagy alkotója, népe az emberiség, misztériuma az ész és a sziv.

3 Ilyen gondolatokat hirdetett Vajda erkölcsi beszédeiben s azokat sajtó alá rendezve, ki is akarta adni. Felküldte Pestre a cenzúrához, hogy azt engedélyezzék. A cenzor azonban vallásellenes, keresztyénséget sértő, forradalmi tanitást talált benne s a helytartótanács megkereste az egyetemes felügyelő utján a kerületet, hogy Vajda Pétert vonják felelőségre. Az egyházi hatóságok nem nagyon siettek az ügy elintézésével, húzták, halasztották a dolgot s mikorra Vajdának az esperességi gyűlés előtt meg kellett volna jelennie, hogy a számonkérés és adás megtörténhessék, Vajda súlyos tüdőgyulladásban az itélet meghozása előtt meghalt. Benne nemcsak a „természet leghűbb fia" veszett el, mikép őt Petőfi nevezte, hanem az uj gondolatoknak egyik merész szószólója, határozott képviselője. Voltaire, Rousseau, Schelling eszméinek volt a hirdetője. Valláserkölcsi felfogása, az egyház dogmáinak radikális kritikája, a racionalizmus képviselői közé sorozzák őt, miért gondolatait a tárgyalás folyamán még közelebbről is megismertetjük. Voltak olyan törekvések is protestáns egyházainkban, melyek látva az egyház elmaradottságát, tétlenségét, a kortól való távolmaradását, azt az uj eszmeáramlatokkal hitték felfrissíteni, a racionalizmus elveit, gondolatait nem csak hirdetik, de az egyházi élet megújulását várták ,tőle. Fáy András (1786—1864) nevét kell megemlítenünk, kinek Óramutató c. munkája messze kimagaslik s aki laikus létére a theologiai tudományokban teljes járatosságának a jelét adja Egyik életrajz irója azt mondja az Óramutató-ról, hogy benne „Fáy a protestantizmus valódi szellemét olyan tudós készültséggel fejtegeti, az egyház és iskolarendszert olyan alaposan 1 U. o. 174-175. 1. A protestantizmus c. beszéde. 2 U. o. 175. 1. Az uj kor története. 3 U. o. 178. 1. A protestantizmusról c. beszéde.