Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
4. szám - Ismertetések - Deissner K.: Paulus und Seneca. Dr. Szlávik Mátyástól - Schmidt Hans Dr. u. Dr. P. Kahle: Volkserzählung aus Palästina. Sz. L.-től
— 119 — zófiai dolgokról (akaratszabadság, anyag, idealizmus és realizmus, lélek és test, biologiai alapvető kérdések, szkepsis, hypothezis) szóló monográfiák mellett filozófiai rendszerek összefüggő ismertetései is napvilágot láttak. Ilyen Natorp jelen füzete is, nem a megszokott történeti sablont, hanem a lényegét adja világos, preciz formában. Deissner K. : Paulus und Scncca. Gütersloh (Bertelsmann) 1917. 44 1. Ára M l-—. Megjelent a Schlatter-Lütgert-féie „Beiträge zur Förderung christl. Theologie" c. irodalmi vállalatban. Á keresztyénségnek a stoikus iskola bölcseletével való látszólagos rokonsága már régebben a nagy tübingai kritikai egyháztörténetkutatót : Baurt is foglalkoztatta. E külső rokonság az első tekintetre mindenesetre szembetűnő, de azért az azonos kifejezések mellett is mélyreható a stoikus és keresztyén irók felfogásának elvi különbözősége. Tudjuk, hogy az u. n. vallástörténeti iskola még Jézust is az esszinusokkal, s az evangéliumokat az indiai bölcselettel, sőt Buddha vallásrendszerével hozza kapcsolatba. Szerzőnk müve több fejezeten át lépésről-lépésre követi Seneca és Pál rokongondolatait és kimutatja, hogy az antik bölcselő és az apostol rokonsága csak külső és látszólagos. Igy az isteneszme erkölcsi vonásaiban, a lélek isteni rokonságában és halhatatlanságában, erkölcstanuk idealizmusában, s az emberek bűnösségének, a lélek és a test ellentétének és a tiszta élet és ismeretnek felfogásában. Vitatja szerző, hogy Pálnál inkább rabbinistikus, mintsem stoikus nyomokra akadhatunk. Példa reá az öngyilkosság kérdése, a melyet Seneca igazol, mig Pál apostol és a keresztyénség eleve elvet. A pogány emberre nézve az öngyilkossághoz való joga szinte természetes és magától értetődő valami. S a stoikus „bölcs ember" ideálja s a keresztyén „istenfiuság" eszméje között szinte áthidalhatatlan ür tátong. Szerzőnk szerint Seneca és Pál apostol teljesen egyenlőtlen értékű történeti nagyság „Pál, a misszionárius és Jézus Krisztus apostola, és Seneca, a császári miniszter, Pál, a Iheologus és igehirdető, és í£"neca, a filozófus és kutató, Pál, a Krisztus evangéliumának szolgája, és Seneca, stoikus bölcs ember ideálja szinte egymást kizáró ellentétek", akiknek gondolatai az örökkévalóságról, az istenről, az ember lényegéről és az ethikáról homlokegyenes ellentétben vannak egymással. Szerző a maga állításait a régebbi és ujabbi irodalomból vett jegyzetekkel igazolja, a melyek forrásszerü értéket biztosítanak a rendkívül mélyen járó és alapos monográfiának. Vallástörténeti alapon és módszerrel nem lehet a keresztyénség .embert és életet emelő és lelkesítő igazságait felépíteni. Nem a történelem, hanem a kijelentés a keresztyénség gyökere és forrása. Dr. Szlávik Mátyás. Volkserzählungen aus Palästina Gesammelt bei den Bauern von Bir-Zet herausgeg. von Dr. Hans Schmidt u. Dr. P. Kahle. 96.* és 303. 1. Ára 12 Mk. Néprajzi és nyelvészeti szempontból figyelemreméltó ez a német alapossággal megirott könyv. Anyaga különben nem valami értékes. Az elbeszélések tudományos