Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - Aktuális kérdések

— 117 — engedő egyénisége és tanrendszere szerfelett alkalmas és hathatós tényezőnek bizonyult a skolaszticizmus felujulására. — A másik helyen a mostani helyzetről ezt mondja ; „ . . . Ma már a tudományos theologia jóformán iránykülönbség nélkül széltében tárgyalja, hogy p. o. az uj szövetség teljességgel nem veendő betű szerint, hogy elbeszélései nem is egykorúak, tehát nélkülözik a hitelesség legelemibb kritériumát, hogy idők folyamán jócskán meg is romlott az eredeti szövege, annyira, hogy a legalaposabb történeti kritikával is nehezen választható ki belőle az igaz mag és hogy az egész telitve van csodás míthoszokkal, melyeknek egyike és másika a keresztyénségen kivüli vallásalakok némelyikében hasonlóképen előfordul, minélfogva semmi ok sincs reá, hogy a keiesztyénség létalapjának, közkincsének, sinequanonjának és több effélének tekintessenek." Egyik jellemzés sem Zoványi* egyéni véleménye, hanem egyszerűen a történeti tények konstatálása. De mégha Zoványi maga is remonstráns módra gondolkoznék s az evangéliumok legendás karakterét vitatná, nézetünk szerint az ügyészért és bíróért való kiáltás akkor is egy kissé túlzott egyháziasság volna. A theologusnak és a theológiának ahhoz, hogy kutatásait és megállapításait a világ komolyan vegye és mint tudományt komolyan respektálja, bizonyos szabadsággal és akcióképességgel kell birnia. Azután : a theológiában sem a szavakra, vagy a régi véleményekhez való ragaszkodásra kell a fősúlyt fektetni, hanem arra, hogy igazat beszél-e valaki ?! Ezt a kérdést sem a tudományban, sem a keresztyén egyházban nem biró dönti el. Ennél a vitánál sokkal fontosabb Zoványi előadásának az a megállapítása, hogy a theologiai tudomány ma már felülemelkedik felekezeti szempontokon és felekezeti jellegen és a protestantizmus egységének, a keresztyén erkölcsiségnek legállandóbb biztositéka. A theologiai tudományra óriási feladat vár. A mai kor embere a dogmáktól és cerimoniáktól való irtózásában elidegenedett a katolicizmustól. A protestáns egyházak tagjai között is vannak sokan, akik egyházukban a dogmák tüntető és kihivó hatalmát látva és egyéb okokból is, közönyösekké válnak egyházuk iránt. Az idők lelkétől megihletett protestáns theologiai tudományra vár az a misszió, hogy vallásunkat megértesse és megkedveltesse, hogy becsületet szerezzen neki, olyat, aminőt méltán megérdemel. „Ez a misszió sokkal jobban kifizetné magát, mint a vademberek közt temérdek anyagi áldozattal, testi törődéssel és szellemi eröfecsérléssel folytatott, de a legnagyobb részben kárba veszett hittérítés." Az egyházaknak nem a XVI. század gondolatkörében és észjárásában való megmaradással kellene érdemeket szerezniök. A theologiai tudománnyal karöltve kellene a reformáció igazi szellemének a meggyökereztetésén, a tiszta keresztyén vallás terjesztésén és Isten országa eljövetelén munkálkodniok. Ezt kell meghallanunk és megszívlelnünk Zoványi sokat vitatott jubileumi beszédéből. Sz. L.