Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

3. szám - Ismertetések - Kiss Sándor: Fajunk védelméről. M.-től - Jánosi Zoltán.: Absolon Sz.-től

- 92 különösen eredeti versei tették híressé. Páratlanok különösen a „Vér és Arany" c. kötetében a következő versek : Három őszi könycsepp, A halál rokona, Közel a temetőhez stb. Hazánk költői közül a dekadens költészethez lehetne némileg Reviczky és Komjáthy Jenő néhány költeményét is sorolni. Igy Komjáthy következő költeményei emlékeztetnek Baudelairera, bár Baudelaire más: Kéj, Az élet kéje. A pesszimizmus is megvan Komjáthynál : Hópelyhek, Ha eltaszítasz, Parkban. Baudelaire ellentétjeire emlékeztet : Bizarr, Don Zsuan bánata. Sajnos mi nem méltatjuk érdemlegesen nagy embereinket Ha Komjáthy Németország vagy Franciaország gyermeke volna az egész világ ismerné. Igy persze homályban maradt, mint Böhm Károly. Komjáfhynak itt csak a következő szép költeményeire akarok még rámutatni : Tél, A nyár dalai, Megőszült a világ, Uj nyár, In hilaritate tristis. Áttérve ismét Baudelairera, még egy vonást kell kiemelnünk költészetéből : a haláltánc vonást, a csontvázakkal, a halállal való kacérkodást. A holtakat újra feléleszti. E vonás sokban visszatetszést szül, de ez a vonás is helyén van, mert uj. A dekadens költészetnek éppen az a nagy érdeme, hogy uj dolgokat ölel fel. A György Oszkár fordítása nagyon jó és szép. A kötetből különösen a következő versek emelendők ki: A beteg múzsa, Imádlak, Fantom, Est harmónia, A víg halott, A repedt harang, Spleen, A fedő, Köd és eső, A bor lelke, Két jó nővér. Koller István. Volksschriften zum grossen Krieg 128—129. (Verlag des Ev. Bundes Berlin ) Das evangelische Deulschösterreich im drit ten Kriegsjahre Magyarhoni ev. egyházunk ezer sebből vérzik. Külső ellensége száma légió. Életerejét közöny, lanyhaság, nembánomság sorvasztja. A hajdani hitbuzgóság, áldozatkészség helyett, vétkes nemtörődömség tapasztalható legtöbb helyütt. Evvel szemben az osztrák evangélikusság hasonlít egy erőteljes férfihoz, ki fiatalos kedvvel indul harcba, háborúba hírvirágot szedni Nem állítjuk, hogy a Lajtán tul semmi baja, sebe a protestantizmusnak. Ez lehetetlenség volna oly tipikus római katholikus államban, amilyen Ausztria. Kitérés, reverzális, veszteség ott is van bőven. De eleven egyházi élettel, buzgósággal s a győzelem biztos reménységével sok minden paralizálódik. Erről tanúskodik az előttem fekvő füzet mely a reformáció 400-os fordulója évében festi le az osztrák evang. egyházat. Férfias bátorságot árultak el a bécsi theol. fakultás hallgatói, amikor lemondtak a véderőtörvény nyújtotta kedvezményről és fegyveres szolgálatra bevonultak. Valamennyi derekasan harcolt, nyolc hősi halált halt, néhány fogságba került, több eltűnt. A theologusok példáját több lelkész is követte. Megindítóan érdekes Waitkat, a Sonnenhof 47 éves lelkészének esete, ki mint zászlós harcolt, míg buzgó neje otthon végzi gyülekezetében belmrssziói munkáját. A lelkészi szolgálatra bevonult lelkészek is becsületesen végzik harctereken, kórházakban kötelességüket. Az előttem fekvő füzet kegyeletes szavakkal emlékezik meg Fejér M. magyar tábori lelkészről, ki egy Prága