Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Miklós Ödöntől: Könyvészeti jegyzetek Hollandiából
Könyvészeti jegyzetek Hollandiából. 191 Bibliothek (Leeuwarden), mint az egykori franekeri egyetemi könyvtár tulajdonát őrzi a Szenczi Molnár-té\e Calvin-lnstitutiojának fordítását, Hanau. 1624. R. Μ. Κ. 1. 540. sz., a példány könyvtári száma Godgeleerdheid N". 784.), melyben Molnár a következőket jegyezte sajátkezíileg, mikor azt a könyvtárnak ajándékozta: Hunc librum Serenissimi Principis Gabrielis jussu, Heidelbergae aerumnabili laboré Ungarice versum, tandem post uaufragium, Hanoviae in exilio, typis editum, lllustri Academiae Franekeranae gratulans in eam popularium suorum ingressum, ac felicem adventantibus quoque precens successum, ac in ejusdem Academiae petens liberum introltum, amanter et observanter bonique ominis ergo offert et dedit Lib. M. C. Albertus Molnár Interpres per manum Venerandi Academiae ejusdem Antecessoris Domini Doctoris Sibrandi Lubberti S. S. Theologiae Professoris clarissimi ac veritatis divinae assertoris integerrimi Anno Christi Servatoris, Anno 1624 Ipso die festő Pentecostes." Hasonlóképen birtokában van ugyané könvvtár az amsterdami 1685. kiadású, Tótfalusi Kis Miklós-féle bibliának (R. Μ. Κ. I. 1324. sz., könyvtári szám: Godgeleerdheid. 93.),mely a kiadónak az ajándéka a következő bejegyzéssel: „Amplissimae Bibliothecae, quae pro lnclyt Academia Franekerana colligitur, ornamentis hoc qualequale adjicit Ν. K. lmpressor." E.helyiitt említem meg, hogy sejtelmem szerint Kis Miklós mindazon egyet, könyvtárakba, hol rragyarok tanultak, küldött ajándékba az általuk nyomott bibliákból. Legalább is az utrechti senatus 1687. dec. 20-iki gyűlésén bejelenti Leusden professor, hogy ő egy bibliát kapott Kistől ajándékul az egyet, könyvtárnak a következő ajánlással: „Amplissimae Bibliothecae celeberrimae Acad. Ultraj. Hoc quicquid est ornandae adjecit Nicolaus Kis lmpressor 1687 " Az évszámból egyébként azt következtetem, hogy ez a bibliának csak az újszövetségi kiadása (Amsterda i. 1687. R. Μ. Κ. I. 1359.) volt s amit talán már megelőzött az 1685-iki kiadásnak (a franekerih^z hasonlóan) ajándékba adása, de nem vettek róla feljegyzést, mint most, nevezetesen a senatus azt határozta, 1 hogy az ő nevében köszönje meg Leusden. Ez is egy adat különben Tótfalusi Kisnek Leusdenhez való viszonyát illetőleg. Általában nemcsak ilyen, hanem másnemű adatok is vannak, hogy magyar tanulók könyveket adományoztak az egyetemek könyvtárainak, hol tanultak. Tsernátoni István és Bóka Elekről fel van jegyezve, hogy a franekeri egyetemet gazdagították könyvadományaikkal.* 1 Acta Senatus Academiae Ultrajcctinae. Tom 11 ρ. 22 (Kézirat. Genieente archief. Utrecht 139. sz.) '' Az előbbi Joan Cameronis Opera. Genevae 1642 (V. ö. Catalogus librorum bibliothecae publicae, quae est in Acad. Franekerana. Fr»neker 1713. p. 48.), az utóbbi Nóvum Testamentum Graecum, ex vers D. Erasmi ad Graecam veritatem genuinumque sensum emendata, una cum Μ. Matthaei Glossa compendiaria in Nóvum Testamentum. Basileae. 1576. 4°. ajándékozta 1768-ban. (V. ö. U. a. Continuatio II p. 2a és 25.. úgyszintén Syst Cat d. Prov. Bibi. van Friesland (Leeu Warden) V. ρ. 1607.).
