Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". 85 tyénség kezdetén: mit tegyek, hogy az üdvösséget elnyerjem? Amint a reformáció megindulásakor a katholikus egyház szertartásai, búcsúcédulái és cselekedetekbe merült mechanismusa erre feleletet adni nem tudtak, — úgy a Réveil embereit sem elégítette ki a hivatalos protestantizmus megmerevült tanítása, mely az élő hit helyébe halott dogmákat, a személyes átélés helyébe az egyház tanítását, vallásos tapasztalat helyébe philosophiai elmefuttatásokat tett. - Az üdvösség tapasztalása és átélése után szomjazó lelkek reakciója különbözőképpen nyilvánult meg, a mysticismus, a pietismus, a cseh-morva atyafiak, — hogy csak néhány jellemzőbbet említsünk — előkészítették és megmutatták azt az útat, mely Genfben a Réveiliiez vezetett. A vallásos Réveil, mely a XIX. század első felében Genfnek, Calvin városának vallási, tehát társadalmi és politikai életét is oly sokáig foglalkoztatta, egyike ama megújhodásoknak, melyek a vallásos eszmék világhistóriájában oly fontos szerepet játszanak. Genf kiválóan alkalmas hely volt vallásos Réveil számára. A reformáció e klasszikus földje, a „kis városok legnagyobbika" (la plus grandé des petites villes) mindig vegykonyhája volt minden vallásos tapasztalásnak. Ε „méhköztársaság" (république d'abeilles) mintegy gyűjtőlencseképpen foglalja össze minden idők vallásos evolúcióját, hogv mások hasznára messzesugárzóan kivetítse. A Réveil is — különösen első fázisa — csirájában magábafoglal minden egyházpolitikai és dogmatikai theoriát, visszatükröz minden szabályszerűséget, egyszóval típusául szolgál minden hasonló jelenségnek. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy e Réveil sokféle megítélésben részesült. A legmegátalkodottabb ellenségtől kezdve a legexaltáltabb barátig nincs hang, mely képviselőt ne talált volna ama nagy irodalmi tömkelegben, mely köréje csoportosul. Az egykorú röpiratok és polémiák vékony füzeteitől kezdve a 60-as évek első nagy, a harcok izgalmaitól még remegő hangú történeti áttekintésein át egészen napjaink új szempontjaiig, mily nagy változatosságát találjuk a hangnak, az értékelésnek és megértésnek ! Az ellenfél lekicsinylően így gúnyolódik: „Azt hiszik hát, hogy néhány közepesen lelkes szívű és nagyon korlátolt szellemű angolnak hirtelenséggel az a kiváltsága támadt, hogy az Isten szentlelkét visszahozzák az egyházba és így némileg többet tegyenek, mint hogy megújítsák a pünkösd csodáját ? Nein, nem, bízzanak meg egy olyannak a tanúskodásában, aki mindezt igen közelről szemlélte: mindez csupán költészet, — hogy a legenyhébb kifejezést használjuk, - de nem história!"' —A másik oldalról igy replikáinak: „A mű, melyet véghez kellett vinni mérhetetlenül meghaladta az emberi erőket; valójában nem kevesebbről volt szó, mint újra felépíteni Genfben egy templomot, 1 Cheneviére szavai cf. Astié: Le Réveil religieus Revue chrétienne. 1.S61. p. 97.