Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". Irta: Vásárhelyi József (1893- 1916.)* Bevezetés. A genfi „Compagnie des Pasteurs" az 1913—1914. esztendő­ben az egyetem theologiai fakultásának hallgatói számára egy 200 frankos pályadíjat tűzött ki a következő kérdés feldolgozá­sára : Appréciation cin Réveil á Genéve (a genfi Réveil méltatása). Ε pályadíjat 1913. junius havában a bírálók egyhangú ítélete alapján én nyertem meg, 1 aki akkor a genfi egyete.n theologiai fakultásának préteur­je voltam. 2 Munkám három részre oszlott: méltattam a Réveilt történeti, dogmatikai és egyházalkotmányi szempontból. Ε munka magyar átdolgozását bocsátom a következő lapokon a magyar tudományos theologiai körök elé. Nem adhatom az eredeti mű puszta fordítását: amott sok olyan adatra csak utalás történik, ami nálunk teljesen ismeretlen ; amott, egyes tudottnak feltételezett események fölött röviden siklóm át, amelyek itt bő­vebb részletezést követelnek; amott a fősúlyt a méltatásra fek­tettem, itt történelmi tárgyalásokkal kell a hézagokat kitölteni. Sokat, ami a genfieket érdekelhette, részletkérdés jellege miatt nem vehettem fel a magyar munkába, viszont behatóbban és alaposabban kellett tárgyalnom a genfi protestantizmus szellemi fejlődését, hogy a történeti folytonosság és fejlődés magyar kö­zönségünk előtt világossá váljék. * * Ennek a népnek a viselője okleveles református lelkipásztor, püspöki titkár és hitoktató volt Kolozsvárt, amellett a francia nyelvnek tudomány­egyetemi lektora és prédikátora a budapesti francia-svájci kolóniának (Home Suisse). Kiváltságos tehetség bontogatta b^nie izmos csapásokkal a szárnyait. Tanárai és barátai nem tudták, mit csodáljanak benne jobban: éles kritikáját-e vagy erős, merész összefoglaló képességét . J finom aestheta-lelkét-é vagy a szó nemes és ritka értelmében vett so'.corj il íságát . J Még ne:n volt egészen 24 éves s lelkének nemes bora még javába ι forrongott - de nem volt az a legkisebb írása, amely máris magán ne viselte volna egy gyönyörű jövő, egy dús terméá Ígéretének lángoló jegyét, ó maga a:onban kivételes ado.nányai­1 Elhallgatta, hogy különös dicsérettel·, avec félicitations du Jury. R. I. 3 A préteur-ség intézménye a XVI. századra nyúlik vissza. A theol. fakul­tás hallgatói választják maguknak minden félév kezdetén, hogy mintegy közben­járóul szolgáljon a hivatalos hatóságok és a diákság között. Eddig 449 préteur nevét őrzik az egyetem annalesei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom