Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - Dr. Erdős József: Újszövetségi bevezetés, D. Dr. Daxer Györgytől

70 Könyvismertetés. 70 fűzi hozzá a szöveghez. Szóval nem az ige a fő, nem az igéből folyik minden. Ezért a beszédek többnyire nem is építők, hanem inkább izgatók; táplálékot, erősödést, megnyugvást nem nyújtanak, hanem csak azt az érzést keltik az olvasóban s valószínűleg a hallgatóban is: a szónok sok érdekes problémát vet fel és sokfélét tud a problémák.ól mondani; de mi czélból mondotta el mindezt, mit nyertem belső emberem számára, arról nem tudok magamnak számot adni. Ε beszédek olvasása után lelkem époly szomjas marad, mint azelőtt volt, sőt talán még inkább érzi a hiányt s fájdalmasan kérdi: hát az Ur házában, az Isten igéjében sem találok feleletet? Pedig az Isten igéjében meg van a felelet, meg van, ami megnyugtat és kibékít; csak érvényre kell juttatni. Szóval, vajmi kevéssé érvényesül ezekben a beszédekben Isten örök igéje, a bűnösök Megváltójáról szóló evangeliom ; nem halljuk bennük a pásztor szavát, aki szánja az epedő nyájat; ehelyett az emberi gondolatok özöne áradoz előttünk s a folyton csak biráló és dorgáló népszónok hangját halltuk. Táplálékot, kenyeret, az Élet kenyerét népünknek igaz pásztori szeretettel! Máté 9, 35-38. Pozsony. Pröhle Henrik. Dr. Erdős József (debreceni egyet, tanár): Uj szövetségi bevezetés (Református egyházi könyvtár, szerkeszti Dr. Antal Géza, VII. kötet). A magyar ref. egyház kiadása 1911. Pápa. (XII. s. 696 1. 8.). Száz esztendő óta megint az első magyar módszeres új szövetségi bevezetés. Már ez nagy dolog. Pedig e tudomány terén mennyit haladtunk azóta, sőt ez idő alatt valójában kifejlődött ez a tudomány. Szerzőnk két részben adja elő tudományunk anyagát. Az első részben nyújtja az új szövetségi iratok irodalomtörténeti és kritikai ismertetését, a második részben, az új szövetségi kánon történelmében szó van a kánon történetéről, a szöveg történetéről és az új szövetség régi fordításairól. Egy függelékben hallunk az újabbkori fordításokról. A második rész anyagát kissé rövidebben tárgyalja a szerző, az előszó szerint a hely szűke kényszerítette erre. De azért kárpótol az első rész alapos terjedelmes fejtegetése. Itt az anyag feloszlik a történeti, a tanító és prófétai könyvek tárgyalására. A történeti könyvek sorában szól először a három első (synoptikus) evangéliumról. A synoptikus kérdés történetének előadása után előrerjeszti szerzőnk saját álláspontját, mely a tradicióhypothesisből indul ki, melyhez aztán egyes írott egykorú feljegyzések járulnak, melyeknek alapján a kánoni evangéliomok jöttek létre, még pedig abban a sorrendben, amint mai szent írásunkban következnek: Máté, Márk s Lukács evangelioma. Mindegyiknek szerzője, akit a hagyomány annak megnevez s