Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
32 Báró Podmaniezky Pál. következtében állandó s állandóan a bűn megtagadására késztet. Az Isten akaratával való meghasonlottság helyébe a bűnös vágyódásunkkal való meghasonlottság lép. A bűnhöz való e viszonyunkra a kegyelem elfogadása, a hit döntő ugyan, de viszont ennek szükségképeni velejárója a bűnnel való ellentét, a bűnbánat. Ez az ellentét épen ezért nem is gyöngül, hanem egyre mélyül 1. — A kegyelemben Isten szeretete hajlik le hozzánk s szeretetének ez a megtapasztalása szeretetet ébreszt bennünk iránta. A mint a kegyelem hatásaképen nem maradhat el a hit, a mely a kegyelmet megragadja, a bűnbánat, a mely a bűnt elitéli, úgy nem maradhat el az istenszeretet sem, a visszahatás a kegyelemben rajtunk cselekvő szeretetre. A kegyelem által Isten fölszabadít a bűn megkötöttsége alól, megelevenít s akaratunkat magához vonzza. A mikor akaratunk az istenszeretetben egygyé lesz Isten akaratával, helyreáll kultuszképességünk. Tudunk vallást tenni róla: gondolkodásunknak ő a középpontja s a szeretet hajt, hogy másokat is elvezessünk az ő ismeretére. Tudunk imádkozni: Istennek a Krisztusban nekünk vátl ságot szerzett szeretetét imádjuk 2, szeretetének életünkben való megnyilatkozásaiért hálát adunk, szeretetére támaszkodva elébe visszük kéréseinket. Tudunk áldozatot bemutatni neki: az istenszeretet által hajtva áldozatképen átadjuk neki a magunk akaratát s az ő akaratának szerveivé leszünk 3. Életünk kultuszszá alakul s Isten ama czéljának 1 A mint a megigazításnak a hit a párhuzamosa, úgy az újjászületésnek a megtérés, a bűnbánat. Schlatter i. m. 665. o. jegyzet. Az újjászületés és megtérés viszonyára nézve 1. még Wacker: Wiedergeburt und Bekehrung. 40 ο. 2 Rietschel szerint az imádás a ker. kultusz lényege. Lehrbuch der Liturgik. I. 41-0., főleg pedig 60. o. Ha azonban a ker. kultusz alkotó elemei csakugyan a kegyelmi eszközök s ha ezek csakugyan a kegyelmet közvetítik, a melynek czélja Isten és az ember egysége, akkor az imádás, az Istennel a szeretetben való egységnek ez a nyilvánulása már a ker. kultusz eredményének tekintendő. De más az eredmény, más a lényeg. L. a lényegről adott meghatározásunkat. Tény ugyanis, hogy Ján. 1, 23 értelme szerint való imádás nem mindig jő létre a kultusz eredményeképen. Ilyenkor a ker. kultusz lényege fictio maradna? Végzetes hiba, ha a ker. kultusz lényegét az ember tényében keressük. Az a lényeg, a mi minden eshetőség közepett lényeg marad. L. a mi adandó meghatározásunkat. A mi szerintünk a ker. kultusz lényege, az akkor is lényege marad, ha az ember hitetlenséggel szegül ellene a ker. kultusznak. Ján. 1, 23 a mi kérdésünkben nem dönt. Ott nem arról a kultuszról van szó, a melynek a kegyelmi eszközök az alkotó elemei. Az igaz, ez, a kegyelmi eszközök alkotta kultusz nem kultusz a szó tulajdonképeni értelmében. Ezért szükséges a kultusz értelmét olyan elővigyázatosan meghatározni, a hogy azt fejtegetéseink elején mi megkíséreltük. Hogy ez az eredeti és legelterjedtebb értelmezésnek nem felel meg, mit sem tesz. Ha a valóságnak megfelel, helyes. 3 Körülbelül az előbbi jegyzetben előadott érvekkel fordulunk azok ellen, akik szerint a ker. kulusz lényege egyrészt a sacramentum. másrészt a sacrificium. L.Kliefoth: Liturgische Abhandlungen. VII.69-, 101-,360-, VIII. 221-0. Schöberlein: Das Wesen d. Christi. Gottesdienstes, 6-o.; a sacramentum és sacrificium összekötöttségét hangsúlyozza Harnack: Prakt. Theol. I. 267-, 415-0. Már a kifejezések szabatossága is kifogásolható ugyan (Sachsse: Einführung in die prakt. Theologia. 79. o.), de főleg az ember esetleges, nem feltétlenül bekövetkező tényének a lényegbe való beolvasztása ellen kell tiltakoznunk. Ne lenne ker. kultusz az, a hol a sacrificium nem jő létre? Szerintünk az, mert Isten ténye a döntő.
