Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)

A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 27 mert a mikor az ő gyülekezetébe beleplántáltatunk, vége szakad Istentől való elválasztottságunknak s Istennel egyesíttetünk. Az úrvacsorában tapasztalja meg a ker. gyülekezet a Krisztus közötte való jelenlétét és a vele való közösséget a legtökéletesebben

1. A kenyérben és a borban, vele és alatta ugyanis valóságos testét és valóságos vérét adja neki a megdicsőült Krisztus. Mivel a Krisztus mondja, a kenyér teste, a bor vére. Tehát itt is, mint a keresztségben, az elem és az ige elválaszthatatlan. S noha a bűneik bocsánatára megtöretett test, kiontatott vér mindenek előtt a bűneink bocsánata felől való újramegbizonyosodást adja, az úrvacsorába is, inint a keresztségbe, a teljes kegyelem van belefoglalva. Testének evése, vérének ivása által az e világban lehetséges legteljesebb egységbe jutunk a megfeszített, föltámadott, mennybe ment és mindenütt jelenvaló Krisztussal s így a legteljesebb megbizonyosodást nyerjük a benne lett, bennünket eleve kiválasztott s bennünket megigazított, megváltott, újjászült, megszentelt kegyelem felől. A Krisztusról szóló írott igéhez kaccsolódó élő ige, a keresztség és az úrvacsora alkotják a Krisztus gyülekezetének kultuszát. A bennünket foglalkoztató kérdés ennek következtetében most már így alakul: mi a Krisztust hirdető ige és a szentségek alkotta kultusz lényege? Hegy ezt megállapíthassuk, az ige és a szentségek tartalmát kell vizsgálat alá vennünk. Az ige és a szentségek tartalma — ezért kegyelmi eszközök, — a Krisztusban lett kegyelem. Az igében és a szentségekben ugyanis mint tulajdonképeni cselekvő alany az Atya küldötte, a Lélek által reánk ható Krisztus lép elénk

2 s az igét szent és egyetemes gyülekezetében az igehirhetői hivatal által azért hirdetteti, a ker. szolgálat által azért terjeszti, a keresztséget és az úrvacsorát azért szolgáltatja ki, hogy az embert a maga gyülekezetébe hívja és Istennel egyesítse, a mi azonban — lévén az ember Istentől elítélt bűnös — csak a benne, a Krisztusban lett kegyelem alapján lehetséges. Vagyis legközelebbi föladatunk az ige és a szentségek, a kegyelmi eszközök közvetítette kegyelem elemzése. 1 Mivel itt a legközvetlenebb az érintkezésünk a mindenüttjelenvaló Jézussal, a mindenüttjelenvalóságról szóló dogma speculativ kiépítése itt egyenest szükséges. Meggyőződésünk, hogy ennek Luther s újabban Rocholl nyomán kell történnie. L. Rocholl i. m. inár idézett fejezetei közül főleg 35&-, 371-0, i. továbbá még ugyanattól: Altiora quaero. — A kifejtett úrvacsorai tanra vonatkozólag 1. Rohnert: Die Dogmatik d. ev.-luth. Kirche, 455-0, Luthardt: Kompendium d. Dogmatik XI. 375-0. Az úrvacsorai tanra nézve, sajnos, áll Schlattere nézve is (1. i. m. 468-o). Dunkmann megfigyelése (i. m. 9-o),hogy a modern dogmatikusok legnagyobb része Zwingli hatása alatt áll. '' Ha a ker. kultusz lényegének vallástörténeti megállapítása volna feladatunk, mindenek előtt ebben látnók a ker. és nem ker. kultuszok között való különbséget. A ker. kultuszban első sorban Isten a cselekvő, az ember pedig cselekvésének tárgya. Minden ténykedése az embernek csakis visszahatás az isteni hatásra. Itt ki van zárva minden theurgia. A nem ker. és az ezek hatása alá került pseudokeresztyén kultuszokban a cselekvő alany első sorban az ember és Isten az ő cselekvésének tárgya. Itt Isten prioritása nem érvényesülhet, Isten a második helyre kerül. Ez a theurgia.