Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
22 Báró Podmaniezky Pál. ezért bűnhődünk is a bűnért. Bűnhődünk, mert az Istennek, akaratát megjelentő, már a lelkiismeretünkben is megszólaló törvénye által elítéltetünk, az egyre kielégítetlen, test és világ által újra meg újra erőre kapó gonosz kívánás által a bűn alá rekesztetünk s mint a kik szembehelyezkedtünk Istennel, a halálban összetörettetünk általa. Mivel tehát a kultusz meghiúsítója a bűn, a kultusz lehetőségének kérdése beleolvad abba a kérdésbe, a melyet központjaképen ural a dogmatika: vájjon lehetséges-e, hogy Isten haragja elforduljon tőlünk s jóvolta hozzánk forduljon, bűnünkön át szeretettel hozzánk hajoljon s így kegyelem által bennünket a bűntől elválasszon s magával újra egyesítsen? 1 A törvény absolut ítélete ellenére sem utasíthatjuk el ezt a lehetőséget 2. Hogy Isten jó, az istenbizonyosságunk lényeges alkatrésze. Haragja csak a mi bűnünkre való visszahatása a Szentnek. Ugyanaz a törvény, a mely elítél, engedelmességre is hív. Ugyanaz az idő, a mely mind közelebb visz összetörettetésünkhöz, még mindig alkalmat ad nekünk az Istenhez való visszafordulásra. A magunk erejében azonban nem vagyunk erre képesek. A bűn tehetetlenné tesz. Egymástól sem remélhetünk segedelmet a bűn egyetemességénél fogva. Magához való visszafordításunkat Istennek kell elvégeznie. Szabad, ingyen kegyelemmel kell hozzánk fordulnia. A kérdés már most az: szeiezhetünk-e Istennek kegyelme felől olyan bizonyosságot, a mely mint a hitnek olyan motívuma lép elénk, hogy azt bíínmegkötözte akaratunk is meg tudja ragadni? Mivel a keresztyénség bizonyságtétele azt hirdeti, hogy a Krisztusban ez a kegyelem kész mindenek számára, ez a kérdés a bűnös embertől a Krisztushoz való fordulásra késztet bennünket. Ha a Krisztus kegyelme helyreállítja Isten és ember között a bűnmegbontotta egységet, a bűntörlő kegyelemben megnyilatkozó szeretet feltámaszthatja az istenbizonyosságban gyökerező kultuszmotivumot. Az Isten szeretete keltette szeretet Isten felé fordítja az ember gondolkodását,, bizodalmat ad neki kívánásának Isten felé való irányítására, személyiségének Isten rendelkezésére való bocsátására indítja, tehát vallástételre, imádságra, áldozatra készteti s így véget vet a bűnös ember Kultuszra való képtelenségének. A ker. dogma Jézusra mutat reá mint a Krisztusra 3. Ez a bizonyossága azon az alapvető bizonyosságon nyugszik, hogy Jézus Isten fia. A Fiú megüresítette magát: emberi énje a maga természeti és történeti meghatározottságában istenségének tétje*. 1 Az egyetemes kultuszképtelenség magyarázatát a bűn egyetemességében találjuk. Rom. 5., 12—19. Rtschl szerint való értelmezésével szemben (Unterricht in d. christl. Religion. V. Aufl. 25. ο.) 1. Schlatter: Die Theologie d. Neuen Testaments. 11. 221. o. L. az eredendő bűnre és az egyéni bűnre vonatkozólag Schleiermacher: Der christl. Glaube. Ed. Hendel. 320 -és 347-0. 2 L. Schlatter: Das christl. Dogma. 148-, 259-, 52-, 260-, 297-, 300.-Ο. s L. Schlatter i. m. 304-, 311-, 354-, 356-, 338.-0. 4 „Das menschliche Ich wird durch die Gottheit gesetzt". Schlatter i. m. 363. o.
