Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

160 Tarczay Andor. miták és 3 szövetségeseinek egyesült éjjeli támadása a trénkisérő csapatot oly eredménnyel támadta meg, mint az a. Gen. 14-ben le van irva, hogy t. i. támadásuk a trénkisérő elamiták szétüzésével és zsákmányuk otthagyásával végződött, mig magok a királyok és a vele levő hadosztályok már előre elmarsoltak volt. Hőmmel még nem volt egészen tisztában azzal, hogy kik részéről történik ezen leigázás; a dolog pedig világosan tanúskodik arról, hogy nem valami pusztai kóbor nép használta fel az általános zavart és Egyiptom helyzetét a bevonulásra, hanem hogy ez a keleti királyok által teljes informatió útján és jól előre kiszámítva történt, a sodomvölgyi kis királyok adómegtagadási címe alatt. Pláne azt állítani, hogy a mozgósított nagy keleti hadsereg által hullámzásba hozott beduinok mozgása eléggé magyarázza, hogy ily pásztornép szinte akarata ellenére be lett kergetve Egyiptomba, hol aztán uralmat állított fel, az már megfoghatatlan. Így véletlenül betódult beduin (susu) hullámok soha se lettek volna képesek azt a tartós világtörténeti fordulatot elérni, melynek tényleg ezentúl Egyiptom alá lőn rendelve. Ha majd ismerni fogunk több babyloniai iratot, vagy több elami lelettel fogunk bírni, ez a véleményem igazolásra fog találni, mert ez másként nem is lehetett, közönséges pásztornépek Egyiptomban nem tarthattak volna fel egy 600 éven át az egyiptomiaknak ellenálló uralmat; az ilyen hatalmas és helyesen kieszelt pucsra ez idő szerint egész Eiőázsiában csakis a kusiták voltak képesek. 111. Befejező soraimban rövid akarok lenni, mert hiszen itt már nem a tárgyhoz szorosan hozzátartozó kort kellene tárgyalnom, t. i. a politikai helyzetet a sziddimvölgyí csata után. Csak röviden utalok az eseményekre. Babylonban nem soká maradt trónján a hatalmas Iriaku, a sumir nép újra megelevenedett, erőre kapott a nehéz nagy harcban, melyet a sémitákkal vívnia kellett mindvégig a két folyam völgyében. Chamurabi ragadta eszesen, óvatosan, de biztosan magához az uralmat. Ο az a kimagasló személye az ókornak, ki nemcsak, hogy fegyvereivel visszaszorította hegyeibe a betolakodó kusita elamitákat, hanem miután az ősbirodaímat újra birtokába vette, organizálta is. Martuban, illetve a nyugaton a helyzet szintén megváltozott, amennyiben a számtalan kiskirály, városfejedelem újra fellélegezhetett, igaz, hogy nem sok időre, mert már ott volt fejlődése kezdetében a chatti, a chréta birodalom, mely később Egyiptommal versenyzett a későbbi Palestina területéért. Egyiptomba, amint a fentiekből is tudjuk, megkezdődik a hyxsos uralom kezdete, kik székhelyükül Tanaistól keletre, közel a határ mellett fekvő Hatuar-t (Avarist) választották.