Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

160 Tarczay Andor. miták és 3 szövetségeseinek egyesült éjjeli támadása a trénkisérő csapatot oly eredménnyel támadta meg, mint az a. Gen. 14-ben le van irva, hogy t. i. támadásuk a trénkisérő elamiták szétüzé­sével és zsákmányuk otthagyásával végződött, mig magok a királyok és a vele levő hadosztályok már előre elmarsoltak volt. Hőmmel még nem volt egészen tisztában azzal, hogy kik részéről történik ezen leigázás; a dolog pedig világosan tanúskodik arról, hogy nem valami pusztai kóbor nép használta fel az általános zavart és Egyiptom helyzetét a bevonulásra, hanem hogy ez a keleti királyok által teljes informatió útján és jól előre kiszá­mítva történt, a sodomvölgyi kis királyok adómegtagadási címe alatt. Pláne azt állítani, hogy a mozgósított nagy keleti hadsereg által hullámzásba hozott beduinok mozgása eléggé magyarázza, hogy ily pásztornép szinte akarata ellenére be lett kergetve Egyiptomba, hol aztán uralmat állított fel, az már megfoghatat­lan. Így véletlenül betódult beduin (susu) hullámok soha se let­tek volna képesek azt a tartós világtörténeti fordulatot elérni, melynek tényleg ezentúl Egyiptom alá lőn rendelve. Ha majd ismerni fogunk több babyloniai iratot, vagy több elami lelettel fogunk bírni, ez a véleményem igazolásra fog találni, mert ez másként nem is lehetett, közönséges pásztornépek Egyiptomban nem tarthattak volna fel egy 600 éven át az egyiptomiaknak ellenálló uralmat; az ilyen hatalmas és helyesen kieszelt pucsra ez idő szerint egész Eiőázsiában csakis a kusiták voltak képesek. 111. Befejező soraimban rövid akarok lenni, mert hiszen itt már nem a tárgyhoz szorosan hozzátartozó kort kellene tárgyalnom, t. i. a politikai helyzetet a sziddimvölgyí csata után. Csak röviden utalok az eseményekre. Babylonban nem soká maradt trónján a hatalmas Iriaku, a sumir nép újra megelevenedett, erőre kapott a nehéz nagy harcban, melyet a sémitákkal vívnia kellett mindvégig a két folyam völgyében. Chamurabi ragadta eszesen, óvatosan, de biztosan magához az uralmat. Ο az a kimagasló személye az ókornak, ki nemcsak, hogy fegyvereivel visszaszorí­totta hegyeibe a betolakodó kusita elamitákat, hanem miután az ősbirodaímat újra birtokába vette, organizálta is. Martuban, illetve a nyugaton a helyzet szintén megváltozott, amennyiben a számtalan kiskirály, városfejedelem újra felléle­gezhetett, igaz, hogy nem sok időre, mert már ott volt fejlődése kezdetében a chatti, a chréta birodalom, mely később Egyiptommal versenyzett a későbbi Palestina területéért. Egyiptomba, amint a fentiekből is tudjuk, megkezdődik a hyxsos uralom kezdete, kik székhelyükül Tanaistól keletre, közel a határ mellett fekvő Hatuar-t (Avarist) választották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom