Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

146 Tarczay Andor. Az aram nomád törzsek változatlanul ókori hagyományukat követve, egyre jelentkeznek sátoraikkal és nyájaikkal Ur városának kapui előtt kisebb vagy hosszabb tartózkodásra, hogy ott e világpiacon érdekeiket lebonyolíthassák. Természetes tehát, hogy oly sűrű érintkezés mellett Előázsia keleti és nyugati részei, másszóval Babylonia és Martu közöt* igen eredményes kölcsönhatás fejlődött ki, melynél mind a két terület egyaránt szerepelt mint kiadó és befogadó is. Megismerték mindkét ország isteneit, szokásait, a földrajzi ismeretek mindkét részén tágasabbak lettek, főleg az Ur város mezején sátorozó szabad sémiták, a Charran és Ur közti területen nomádozó törzsek, mindennapos vendégek voltak Babylon piacain és szent helyein. Megismerkedtek a babyloniai kultúra összes vívmányaival, a sumir és sémita irodalmak termékeivel, az ősi hagyományokkal. Hogy Babyloniában és egész Előázsiában az általános felfordulás oly nagyon közel, azt se magában Babyloniában, se Martu vidékén senki sem gyaníthatta. Az egyelőre még ismeretlen veszély oka a távol keleten fejlődött ki, India felől lassan-lassan közeledett Babylonia felé, míg végre kihatással lett a távol nyugatra, Martura és Egyptomra is. Az egész irodalomban senki sem utalt még ennek a 2^70-ben tényleg bekövetkezett általános felfordulásnak valódi okaira. A történészek ezeket az okokat nem kutatták azért, amint ez hagyományosan szokás, mind az u. n. elamita betörést tárgyalják." De ez a betörés csak egyik utolsó fázisa volt ama nagy népmozgalomnak. mely messze keleten Ázsia belsejéből indult ki és Keletindián és az iráni fensikon át nyugat felé előre haladva, hullám csapásaival végre Babyloniát is elérte a 23-ik Kr. e. században. Az előázsLi népek eddig három nagy mozgalomban részesültek: 1. Majdnem egész Előázsiát megrázta és átalakította a hamita népvándorlás és hatott még messze határain túl 2. A legcsekélyebb és csakis az iráni vidékre és az Eufrát Tigris völgyére terjedt ki maga a mongoloid sumirok honfoglalása. 3. Tisztán előázsiai belügy volt a sémiták bevándorlása. Ez utolsó óta a népek csendesen éltek és nagyobb változások nem történtek. A kus népek, az alarod népek, a királyi sémitákkal államilag egybekapcsolt sumirok és a szabad nomád sémiták mozogtak az előázsiai történet színpadán. Más idegen népek létezéséről csak a cserekereskedés hozott híreket, a véda népek államairól az Indus partján, a Nílus mellett lakó faraok csodás birodalmáról, a hegyek közt lakó Elamról. Mielőtt az elami betörésről szólnánk, nézzük, mit tud maga az ótestamentum Elamról? Ami a keleti Elam királyságot illeti, az ótestamentumban gyakran van említés rólok szövegünkön kívül is, de az ránk kevés értékkel bir. Már a néptáblák sorában, ugy mindannak ismétlésében Elam a valódi helyzet felnemismerése