Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

134 Vásárhelyi József. a rendet, amelyet az apostolok úgy állapítottak meg, mint a saját koruknak megfelelőt, olybá tekintették, mint az egyház minden korszakát egyformán kötelező törvényi."

1 És ezzel bezárult a tévkör: az individualismusból autoritárismas lett. „Valójában épen oda lyukadtak ki végeredményben, ahonnan kiindultak: amikor szakítani akartak a Nemzeti Egyház külsőleges, hívságos, felületes vallásosságával, beleestek egy ép oly tényleges, bár más természetű formalismusba: behálózta őket az a veszedelem, hogy minden aggodalom nélkül elfogadják az írás ezen vagy azon parancsolatának betű szerint való alkalmazását s avval •már ne törődjenek, hogy vájjon a szellemébe behatoltak-é s abban az értelemben töltik-é be csakugyan azt a parancsolatot, amelyben az Ur vagy az apostolok kimondották volt?"

2 Az oka pedig mindennek az volt, hogy a Réveil nem talált mértékegységet a maga új egyházi elvének fenntartására, mert nem ismerte el, hogy egyesegyedül a szabad vizsgálódás elve, mint az individualismusnuk az öntudat előtt való igazolása mentheti meg a fejlődés szabadságát. * A Bourg-de- Four egyház önmagát állította az igazi egyházalkotmány egyetlen képviselőjének s következőleg szektáknak tekintette mindamaz egyházakat, amelyeknek tana és alkotmánya különbözött az övétől. „Krisztusnak a Bourg-de-Fourban összegyűlő egyháza" —· így nevezte maga-magát. „Csak egyetlenegy nyájat, egyetlen egy Egyházat ismerünk, amely magában foglalja valamennyi megváltottai, kik kiválasztattak az Atya-Isten előre való tudása szerint, a megszentelő Lélek által, a Jézus Krisztusnak való engedelmességre és az Ö vérével valő meghintetésre" — olvassuk „Déclaration"-jában. A Maian Caesar egyházának már más volt az alapvetése. Ο nem fogadta el az evangéliumi [ős-]egyházak utánzásának elvét, hanem a XVI. század calvini egyházalkotmányához akart visszatérni, Maian nem volt separatista, csak dissidens: nem szakadt el magától a Nemzeti Egyháztól, amelyet mindig a maga egyházának tekintett; csak attól a formától, amelyben az az egyház akkor élt, s amely, úgy látszik, elhagyta az evangéliumi tan és a Calvin megteremtette intézmény alapját. Az ő egyháza nem lett congregationalistává: elszakadása pillanatában a skót présbyteri egyházhoz csatlakozott, habár tulajdonképen, Maian merev és ellenzéket nem tűrő jelleme miatt, mindig inkább püspöki jellege volt. A Bourg-de- Four örökösen csak az „egyházi kérdéssel" foglalkozott: egységét folytonosan a keresztség, az úrvacsora, a fegyelem fölött valő viták fenyegették; Malanra nézve mindez másodrendű volt a tanbeli igazság visszaállításához mérten. Kétes kérdésekben mindig Calvinhoz folyamodott. Az ő értelmében 1 Goltz i. m. 225. 1. 2 Maury i. m. II. 31.