Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". 131 egyéniség érvényesülését követelte és kiilönszakadási hajlamokat árult el. A forma, amelyben ez új törekvések jelentkeztek, a német pietistáknál és a cseh-morva atyafiaknál az „ecclesiola in ecclesia" volt, a methodistáknál a „conventiculum", a Réveil kezdetén a „Société des amis". „Az egyház e felfogásának alapja az Individualismus: főelve az egyéni megtérésre való hivatkozás. Eszerint az egyház nem megkeresztelt egyének tömege többé, hanem megtért lelkek közössége; innen van az a törekvés, hogy a „fölébresztett" lelkek mind jobban elkülönítessenek a meg nem tért „világ"-tól; innen, hogy az egyház, mint intézmény is, a tagjaiban élő hit tényére támaszkodik s ezektől nemcsak hitvallást, hanem gyakorlati evangéliumi erkölcsiséget követel; innen az egyháznak az államtól, a polgári társadalomnak a vallásitól való elválasztása, a szigorú egyházfegyelem beállítása s minden különbség eltörlése papok és hívek között", — így jellemzi kitűnően ez irányt Maury.

1 így történt aztán, hogy mig egyfelől a pietismus megindította, kiválólag dogmatikai irányzat, mint ilyen ment neki a Nemzeti Egyháznak s dogmatikai jellegénél fogva a katechismus, a hitvallás, a keresztség és az úrvacsora kérdései fölött támasztott vitát: addig másfelől ugyanez az irányzat az egyházat intézményes, jogi alapjaiban is kikezdte, azt állítva róla, hogy nincs többé joga a Calvin egyházaként szerepelni, mert a reformátorvetette alapról már rég leszakadt. A kérdés tehát ilyenformán az egyházalkotmány és az egyházjog mezejére vivődött át. Grenus, az ügyvéd pl. a következőkép érvel: „Ott, ahol a nemzet uralkodó vallása a protestáns hit, az állam főinek és a jogtudósoknak különös joguk van őrködni afölött, hogy a református hitközösség alapjául szolgáló eredeti hitvallás megtartassák, még pedig betű szerint (dans ses expressions littérales), s szakadásra törekvőknek vagy újítóknak ne legyen szabad megtámadniok azt az épületet, amely egy nagy, egynemű egész; őrködni afölött, hogy az, ami egyszer valamennyi protestáns egyházra nézve szabállyá lett, többé ne legyen kitéve semmiféle támadásnak. Magának az uralkodónak sem szabad ezen változtatnia. Miután a nép a vallási és egyházi alkotmányt elfogadta, az állami törvénnyé lett, mely minden állampolgár tulajdona s amely nem szenvedhet semmiféle újítást."

2 Ez a kettős támadás indította meg a XVIII. század intézmé^ nyes egyházának a romlását, aminek a következménye azonban egy új fejlődés lehetősége lett a számára. • * Guers, a Bourg-de-Four egyik legrégibb lelkipásztora, így jellemzi a Réveil kezdeteit: „A genfi Révednek, a maga kezde1 I. m. II. 206. t. 2 Grenus: Fragments de l'histoire ecclésiasti jue de Genéve au XIX. siécle. Genéve, 1817. 12. 1.