Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". 99 az ő tekintélyét és dogmatikájának abszolút kötelező erejét. Ez volt az oka annak, hogy az 1830-iki „bizalmi szavazat" eredménye az egyházat annyira megkisebbítette, hogy ez időponttól kezdődőleg szinte csak Maian személye az, aki a Réveil második egyházát képviseli. Igaz, hogy az ő működése bámulatosan sokoldalú volt. Mint misszionárius és evangelizátor páratlan hatásokat ért el különösen Savoie-ban. Évekig tartó polémiákban védelmezte merev kálvini álláspontját úgy a reformáltakkal, mint a katholikusokkal szemben. írt egyházi énekeket nagy számban és apró vallásos értekezései még ma is nagy elterjedésnek örvendenek. Ez az egyház is jött és eltűnt: a „valami új" e formában sem talált méltó kifejezési formát; a XVII. sz. dogmatizmusa, mely élő igazságokat holt formában fejezett ki, de sokszor fel is áldozta az élő igazságot a holt forma kedvéért, nem volt alkalmas arra, hogy ez új igazságot maradandóan állítsa a kereső és váró emberiség elé. Ezzel befejeződik a Réveil első korszakának históriai értékelése. A rationalistikus, moralizáló alapon álló genfi klérussal, — a XVIII. sz. szelleme - szembeszáll az individualistikus, dogmatikai igazságokat fögzítő Réveil első két világosan jelentkező formája: a XIX. század első hajnalhasadása. A megújhodás még határozatlan és bizonytalan. — De már kezd kiformálódni jellemző karaktere : kiindulópontja és feltétele az Individualismus, a közösen vallott hit vallóinak szabad táborba való tömörülése. Ennek az individualismusnak azonban még érnie kell, ha a XIX. század szellemének kifejezője akar lenni. Most még, az első Réveil különböző válfajaiban görcsösen ragaszkodik elavult formákhoz. Ez az oka, hogy a Reformatio megindulásával analog, de egyben eltérő históriai folyamatot mutat: a Reformatio is, mint a Réveil, a régi, igazi alaphoz, a Szentíráshoz való visszatérést, az Evangélium szellemében való megtérést prédikálta, de a Reformatio az élet megújhodáshoz szabta dogmatikai felszabadulását, az első Réveil viszont dogmatikát prédikált először, a tan tisztaságát, a hívek külön nyájba tömörítését, amelynek következménye lesz majd az evangélium szerinti élet. * Az eddig előadottak csak a probléma egyik felét világítják meg előttünk ; a teljes megértéihez szükséges ismernünk az érem másik oldalát is. Két tényt kell mindenekelőtt leszögeznünk, mely a hivatalos egyház és államhatalom állásfoglalását jellemzi: 1. a kormányhatalom eltiltotta a Compagnie-nak, hogy feleljen a támadásokra, melyek a Réveil részéről érték; 2. az állam teljes szabadságot adott minden vallásos szektának ugyanakkor, midőn pl. a szomszédos Vaud kanton a conventiculumok hivatalos üldözését elrendelve, nem átallotta a „mömier" szót használni rendeletében. Bár mindkét tény a hivatalos nemzeti egyház békeszeretetének és a személyes szabadság tiszteletének feltétlen bizonyítója, —