Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". 95 részében volt első helyisége. Megalakulása lassan, szinte észrevétlenül történt. Már mondottuk, hogy Zinzendorf, Haldane és Krüdener bárónő hivei kisebb gyülekezeteket, u. n. conventiculumokat alkottak, ahol a hívők közös épti'ésre gyűltek össze. A Compagnie des Pasteurs ellenséges magatartása és a folyton élesebben kitörő összeütközések mind nagyobbá és nagyobbá tették az ürt, amely a hivatalos egyházat és az „orthodox"-okat elválasztotta egymástól. — Az 1817 május 3-i rendelet következményeképpen a disszidensek elhatározták, hogy nyilvánosan szakitnak a hivatalos egyházzal. A szervezkedés 1817. máj 18-án történt, kifejezetten bibliai alapon. Ez alap hangsúlyozásában benne volt a vád a hivatalos egyház ellen, mely — szerintök — nem állott többé bibliai alapon. Guers, az „első Réveil" egyik alapítója és első történetírója ezt így fejezi ki; „A XVI. századbeli különválás (= reformáció) tudvalevőleg inkább nemzeti jellegű volt, a mienknek tisztán személyes volt a jelleme, nem is lehetett hiás; szerintünk a dolgok első rendjéhez való egyszerű visszatérés." Két vezérszava: a világtól való elkülönülés és az ős-apostoli egyház utánzása világosan jelölik dogmatikai és ecclesiologiai karakterét. Szervezete, mely a személyes megtérést feltételezi, individuális színezetet árul el ugyanakkor, mikor dogmatikája a legmerevebb szentírási tekintély-hiten nyugszik. A genfi mérvadó körök, melyeket ebben az időben az irodalom szeretete mellett a vallási dolgok iránti közöny jellemzett, úgy fogják fel ezt a separatiót, mint az „atyák vallása" elleni támadást az alsóbb névosztály „visionariusai" és „illuminált"-jai részéről. A Réveil első híveire ráragad a mőmier gúnynév, mely megfelel a német Mucker-nzk és álszenteskedőt jelent ma is. Az utcán kövekkel dobálják meg a „methodisták"-at. Nemsokára megindult az irodalmi polémia is. A Compagnie des Pasteurs szóvivője a törhetetlenül rationalista dogmatikai professzor, jean Jacques Caton Cheneviére, aki Causes qui retardent, chez les Réformés, les progrés de la théologie („Azok az okok, melyek a reformátusoknál a theologia haladását meggátolják") című akadémiai beszédében „athanasiusi mániá" - nak deklarálja a disszidensek magatartást és vádolja őket az értelem lenézésével és a philosophiai szellem hiányával; majd Précis des aébats théologiques qui, depuis quelques antiées, ont agité la ville de Genéve, 1824. („Azoknak a theologiai harcoknak átnézete, melyek néhány év óta Genf városát izgatják") c. nagyobb munkájában a „methodismus"-nak, azaz a Réveilnek szemére veti, hogy különbözik Krisztus vallásától, hogy híveinek a Megváltó rendelkezéseivel ellenkező nézeteket inspirál; és hogy az igaz keresztyénséggel épen ellenkező gyümölcsöket terem. — A Réveil részéről viszont A. Bost a Compagnie-t arianismussal, pelagianizmussal és socianízmussal vádolja. — Többet ártott, mint használt a Réveilnek Jacques Grenus, a francia uralom alatt a közbecsülést elvesztett ügyvéd védelme : Fragments de l'histoire ecclésiastique de Genéve au XIX. siécle. 1317. („Töredékek a