Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 195 tatta reformátori működését, de még az erdődi zsinat ideje előtt, Dévai biró Mátyás, ki 1543 tavaszán visszatérve kényszerű külföldi tartózkodásából, a miskolci papságot vállalta el, midőn pedig itteni munkálkodását lehetetlenné tették a szerzetesek, Drágfy Gáspár vette magához őt is, és bizonyára szatmármegyei és szilágysági birtokai valamelyiként alkalmazta, vagy pedig többfelé terjeszttette vele a reformáció elveit, meglehet, még nővére férjének, Perényi Jánosnak a birtokain is. Ebbeli tevékenysége ellen erősen kifakadt 1544 tavaszán Ferdinand király, ami épen ugy, mint előbbi sok üldöztetése is, valószínűvé teszi, hogy szakadatlanul feltűnő bátorsággai, de egyszersmind meglepő sikerrel is hirdette meggyőződését. Ez évben aztán állítólag debreceni pappá és esperessé lett 5, de már 1545 első felében ugy tavasztáján befejezte sokat hányatott életét 0. Hogy volt-e neki valami része az 1544. julius 20-ára Nagyváradra kitűzütt s talán meg is tartott hitvitában, mely a katholikus és a protestáns hit eltérései és ellentétei felől volt hivatva dönteni s messze vidékeken is fontosnak tűnt fel: nincs tudomásunkkal, de nehezen tehető fel, hogy ő, a régi, gyakorlott hitvitázó a közelben működve jelen ne lett volna rajta. És ha csakugyan jelen volt, akkor minden bizonynyal még egyszer összemérte szellemi fegyvertárát a Szegedi Gergely barátéval, ki ebben az időben, mint a conventualis ferencrendiek tartományi főnöke és odavaló hitszónok épen Nagyváradon fáradozott a katholicismus érdekében. Talán épen Dévai lehetett a szerkesztője annak a hitvallásszerö iratnak, mely huszonöt pontba foglaltan alapjául és tárgyául volt kitűzve protestáns részről e hitvitának 1. Ennek lefolyásáról azonban nincs semmi adatunk. Dévai működésének legutolsóul emiitett helyén : Debrecenben, az 1541-ben Konstantinápolyba hurcolt Török Bálintnak e jelentékeny jövedelmet hajtó birtokán, melynek tulajdonjogán az erdélyi püspökség jövedelmeivel együtt 1542 körül egyideig Drágfy és Serédi Gáspár viszálkodott 2, és a mely — ugy látszik — csak idő teltével jutott vissza a Török János kezébe, Déváin (ha való- * sággal működött ott) és a már előbb emiitett Bálint papon kivűl később mások is részt vettek a protestáns egyházi élet fejlesztésének munkájában. A városi jegyzőkönyvekben 1547-ban, 1549-ben és 1550-ben emiitett Péter áldozár (presbyter) talán katholikus lehetett, de az 1557-ben előforduló András áldozár már protestáns volt, miután 1573-ban özvegye forog szóban. Az ő utódjául tekinthető, de lehetséges, hogy már vele egyidejűleg is hirdette az evangelíumi tant az 1550-ben ott hivataloskodó * -1 Gönczi nem emliti a debreceni papok névsorában, ami ugyan nem döntő bizonyság ez adat ellen, de mégis kétségeket támaszthat vele szemben, miután közvetlen kútfő ugy sem igazolja. 2 Egyetemes Philologiai Közlöny 1888. 112—3. 1. 3 Prot. Egyh. és Isk. Lap 1880. 1427—9. és 1455—7. 1. 4 K. E. E. IV. 152-3. 1.
