Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Adalékok a volt modori ev. gimnázium történetéhez
62 Dr. Szelényi Ödön. bibliai történeteket, számtant, egészségtant és éneket tanított. A tanulók létszáma, kiknek legtöbbjét katonának viszik el, télen 100-on felül van, nyáron alig 10. Polleffkovits György a tótnyelvű leányosztály tanítója ugyanazokat a tárgyakat tanítja mint Schimegh. A leány növendékek száma is az évszakok szerint változik. Kirchner József végül a kétévi tanfolyamra terjedő németajkú leányosztály tanítója. Tanított pedig vallástant (Herder), bibliai történetet, földrajzot, természetrajzot, természettant, az egészségtan kátéját, számtant (fejszámolást), éneket. Tanultak továbbá a leányok szép- helyes és gyorsírást. A tanulók száma 30—40-re rúgott. • A tanulók összes létszáma a kérdéses tanévben kerek számban 300, tehát az intézet szép látogatottságnak örvendett 1. A bemutatott programmból kitűnik, hogy ez időben már tisztán el voltak választva a latin osztályok az alsóbb osztályoktól, tehát a gimnázium az elemitől (A Ratio Educationis hatása). Az intézettel ez évben is alumneum volt kapcsolatban, mely 1768-ban lépett életbe és melyben a tanulók ingyen vagy csekély fizetés ellenében ebédet kaptak. Alaptőkéje eredetileg 6000 frt. volt, de idővel nagyon leapadt és csak gyűjtések és szupplikációk révén tarthatta fenn magát. (Wölfel ismét kedvezőbbnek tünteti fel az alumneum anyagi helyzetét i. m. 21 s. k. megemlítvén, hogy a városi polgárok és vidéki gyülekezetek szívesen felkarolják). De bármilyen előnyös volt minden időben a város fekvése (egészségügyi szempontból) és bár mennyire virágzott az iskola időnként kiváló tanárok birtokában mégis igen szegényes volt jó sokáig az intézet elhelyezése részben a Károly-féle rendeletek hatása alatt. Wölfel négy primitiv tanteremről tesz említést, melyek az alsó elővárosban a német paplak oldalfrontját képezték. Az egyházközség akart, de nem tudott az égető bajokon segíteni, mig nem a 1825. évi julius 6-ik tűzvész az egész épületet elhamvasztotta. Ekkor elhatározta a gyülekezet (mindakettő), hogy i'ij épületet emelnek, melyet 1826. nyarán föl is lehetett avatni. A szépen befolyt adományok lényegesen könnyítettek az egyházközség nagyterhein. Az intézet fénykora azonban már lejárt, a folyton fokozódó igényeknek az intézet fenntartó hatósága erejének legnagyobb megfeszítésével sem tudott megfelelni. Az „Organisationsentwurf" végre megadta, neki a halálos döfést. Így megszűnt a modori gimnázium V., VI. és VII. osztálya 2 az 1857,58. tanév végével, a négy osztályú intézet tanárai Grisza Ede és Brestyánszky Sámuel 1 Wölfel szerint 1825 6-ban a tanulók száma ez volt az I. osztály: 14, Il.-ban: 32, III.-ban 26, IV.-ben: 23, V.-ben 43. A tót fiúosztályban 108, közülők azonban 61 hiányzott, a német leányosztályban 80, a tót leányosztályban 105, kimaradt 80. összesen volt 431 növendék, köztük 52 alumnista. Ez volt a legnagyobb szám 1826-ig. 2 A következő adatokat Baltzár Ágoston nyug. polgáriskolai igazgató szívességének köszönöm. Utolsó rektora a VII. osztályú intézetnek Kalincsák János volt, aki Teschenbe távozott (Hollerung Károly ny. főesperes szives közlései).
