Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Adatok a magyar protestáns egyházi irodalom történetéhez - Zoványi Jenőtől: Könyvészeti kutatások a debreceni ref. kollégiumi könyvtárban

54 Zoványi Jenő. kassai, Szepsi András sárospataki lelkészeknek és Pósaházi János sárospataki bölcsészettanárnak. 9. Liszkai István: Exercitium theologicum de ecclesiae romanocatholicae haeresi. A 1—D4, tehát 16 számozatlan levél 4. r., melyből csak a cimlevél hiányzik az ajánlással együtt. Magyar szövegű idézet is levén benne, Liszkainak magának kellett a szerzőnek is lennie. Üdvözlő verseket Mezőlaki P. János, Tatai P. Sámuel (héberül) és Balkányi György (héberül) irt hozzá. Miután mind a négyen egyszerre, 1665. augusztus 2.-án a franekeri egyetemre iratkoztak be, ott kellett megjelennie ez értekezésnek, még pedig valószínűleg valamelyikben az erre következő pár év közül. 10. Disputatio theologica... de cominunone sanctorum, quam ... sub praesidio . . . Christophori Wittichii . . . publice ventilandam proponit Johannes Szenczi Ungarus, Auct. et Resp. ad diem 12. Novembr . . . Lugduni Batavorum, . . . 1678. A - - C. 4. 12 levél 4 r. Ajánlva van Balyik András debreceni főbírónak, Debrecen város tanácsosainak és elüljáróinak, Komáromi Csipkés György, Köleséri Sámuel, Kabai Gellért, Felvinczi Sándor, debreceni, Szenczi Pál szatmárnémeti és Bölcskei Mihály békési lelkésznek, egykori tanítójának. Az utolsó levelen corollariumok vannak. A Szabó Károly példájára ide kellene még soroznom azokat az értekezéseket, melyeknek az egyetemi vitatkozások alkalmával való előadásánál csupán respondensi tisztet teljesített a címlapon stb. megnevezett magyar ifju. Ezek az ilyen dissertatiók, disputatiók, disquisitiók, tractatiók stb. azonban nein az illető respondensek irodalmi működésének voltak termékei, hacsak akár a címlapon, akár az ajánlás alatt, akár esetleg valamely más helyén a füzetnek egyenesen jelezve nincs vagy egyébképen ki nem vehető a szerzői mivoltuk. Önként érthető, hogy a doktori u. n. inauguralis értekezések mindig a doktorrá avatandók művei voltak. Ellenben, ha a respondensek nincsenek egyszersmind szerzőkül is valamiképen feltüntetve, akkor az elnökül szereplő professorok voltak a szerzők akik mellett az illető egyetemi hallgatók igazában véve csak annyi szellemi munkát végeztek, hogy a professoroktól szerkesztett érvelést magokévá tevén s annak álláspontját elfogadván, az értekezésben adott gondolatmenet szerint élőszóval képviselték professoruk meggyőződését. Mindenesetre szellemi munka volt ez is, mely megadta az illetőknek azt a jogot, hogy az értekezést önálló, alkalmi címlappal és ismerőseiknek, pártfogóiknak szóló ajánlattal ellátva, külön fűzetben bocsássák közre, s hogy magoknak is legyen benne valami szerzeményük, végül néhány vitatételt függesszenek hozzá, majdnem mindig „corollaria respondentis" cim alatt. Jóllehet egyháztörténeti vagy néha más szempontból is kétségtelenül értékes adatokat szolgáltatnak ezek a müvecskék, pusztán ez alapon nem szereztek kellő jogcímet arra, hogy magyar írók munkáiként részletes és betűhű könyvészeti leírásban részesüljenek a Régi