Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Lapszemle - D. Dr. Daxer Györgytől: Neue kirchliche Zeitschrift

282 Dr. Szelényi Ödön. tantárgyakkal, azonnal az alapvizsgálatra is léphessenek (i. m. 152.) Schneller ezen életrevaló és nem is sokat követelő eszméjét két ízben 1888-ban (Prot. Egyház és Isk. Lapban) és 1891-hen hirdette, de mint annyiszor az ev. egyház életében, az eszme papíron maradt és nem öltött testet. Újra megismétlődött az ev. egyház életében lépten-nyomon megjelenő hiba, hogy folyton új intézeteket létesít, a helyett hogy a fennállók belső gyarapításáról és kifejlesztéséről gondoskodott volna. Schnellernek Pozsonyból való eltávozásával pedig az ev. tanárképzés ügye is hosszú időre lekerült a napirendről. Legújabban, mikor az evangélikusok egy régi, több mint egy százados óhaja ismét aktuálissá vált t. i. az ev. teol. fakultás felállításának a kérdése, a háttérben újra megjelent az ev. tanárképzés ügye is, de nagyobb eréllyel alig szorgalmazza valaki. Az ev. egyháznak felekezeti szempontból bizonyára az volna az érdeke, hogy prot. szellemű és hivatásuk tudatára emelkedett tanárokkal lássa el középiskoláit, ami csak úgy lehetséges, hogy ha tanárai képesítését a kezében tartja, azonban története folyamán „a maga szervezetével, törekvéseivel, lelkével mindjobban a magyar nemzeti kulturának szolgálatába állt" és felekezeti érdekeit készséggel feláldozta a köz érdekében. Így alig várható, hogy a szó szorosabb értelemben vett ev. tanárképzés még valaha megvalósuljon. De a magyarországi ev. egyház története arról is világos bizonyságot tesz, hogy mindig nagy gondot fordított iskoláira, hogy nem riadt vissza a legnagyobb áldozatokból sem, hogy iskoláit a kor követelésének megfelelőleg fejlessze. Ezt mutatja az ev. tanárképzésnek e sorokban elmondott vázlatos története is, mely egy-egy érdekesebb tanulságot szolgáltat napjainknak bonyolultabb viszonyai között is. Különösen Petz javaslatában a külföldi egyetemek látogatása, a magánnevelés szokása, a képesítő vizsgálaton az általános képzettségről való számadás és a próbatanítás, oly mozzanatok, melyeknek felkarolása ma is szép gyümölcsöket teremhetne. Még az algimnáziumi és felgimnáziumi képesítés közti különbségtételben is megnyilvánul az a racio, hogy az első alkalommal alsóbbrendű képesítést nyert jelöltet a szakmájába való komolyabb elmélyedésre serkentse, továbbá ez a kétféle fokozat talán világosabb képet adott az illető tanár készültségéről, mint a ma divatos 5-féle érdemjegy. Dr. Szelényi Ödön.