Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Payr Sándortól: Flaciánus lelkészek Magyarországban

t 28 Pay r Sándor. ordinálta s már 1565. óta Felsőlövön volt. Kern berlini születésű s Backmeister előtt ő is megjelent a vizitáción. Hoé János frak­nói lelkész egy családból való lehet a bécsi születésű Hoe von Hoénegg hires prágai majd drezdai lelkésszel'. A fláciánus lelkészek közül csak igen kevés jelent meg Back- meister előtt, azért keveset is tudunk az életrajzukból. A búzgó rostocki tanár azt is megtette, hogy maga keresett fel egyeseket közülök. így május 13-án Magdebugiust is meglátogatta, aki mint házi gazda szivesen és kellő tisztelettel fogadta jeles vendégét, de később mégis sok kellemetlenséget okozott neki és méltatlanul bánt vele' 2. Backmeistert Horn és Radaun helységekben, hol tovább időzött, többféle ügyes-bajos dologgal keresték fel a magyaror­szágiak is. így Schubert János, a fentebbi győri lelkész először személyesen kereste fel Hornban, azután pedig levélben Tatáról 1580. május havában kért tőle tanácsot a török-magyar bajvivá­sokra vonatkozólag. Voltak ugyanis bizonyos lelkiismeretben kér­dések, a milyeneket a seregbeli vitézek intéztek hozzá, s amelyekben ő nem tudott eligazodni. Backmeistert kérdezi meg tehát, hogy mit feleljen, ha hozzá fordulnak. A három kérdés szószerinti fordításban a következő volt. 1. Mit kell a török által bajvívásra kihivottakról tartani, akiknek becsületük és jó hírnevűk elvesztésének terhe alatt el kell fogad­niok a kihívást és legyőzetvén esetleg életüket is veszítik? Vájjon a keresztyén a törökkel ilyen életre és halálra szóló viadalban részt vehet-e jó lelkiismerettel? 2. A keresztyének és törökök közt a kopja törés is (ein Copi-Brechen) szokásos. Ez pedig abból áll, hogy a török lovag hirét hallja valamely keresztyén lovagnak és levélben felszólítja, hogy kopját törjenek, amit a vitézek közül egy keresztyén sem utasít vissza. Mivel a kopják, melyekkel egy­másra rohannak, élesek, hol a keresztyén, hol pedig a török marad holtan a küzdőtéren. Kérdés most már, mit kell az ilyen keresz­tyénnek haláláról tartani, üdvözülhet-e? 3. Mivel gyakran meg­történik, hogy a keresztyének a törökök között portyáznak s el­veszik azoknak ökreit, juhait, teheneit, pénzét, jószágát, feleségét, gyermekét, és mást is, ami csak kezükbe kerül és elhurcolják s azután megtartják, eladják és tetszés szerint bánnak vele, mint a maguk jószágával: kérdés már most, hogy helyes-e ez? Az ilyen lopott vagy rablott jószágot jogos tulajdonnak lehet-e tartani és hogyan kell vele szemben viselkedni? 3 Backmeister ezekre a kérdésekre máj. 31. válaszolt is, amint naplójába bejegyezte, de maga a válaszirat, sajnos, nincsen meg. Radaunban a legnagyobb protestáns előkelőségek, Roggendorf, Hoffkirchen, Lichtenstein sat. keresték fel. Eljött hozzá Bécsből 1 Raupach, Presbyt. 39. 25. 144. 76. 1. 2 Raupach II. Forts. 103. 1 3 Raupach II. Fortsetzung, 121. 1. Takáts S. A török magyar bajvivások című müvéhez ime újabb adat. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom