Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
250 Zoványi Jenő. bevitetni, 1 utoljára pedig Ferdinánd király 1552. tavaszán kiadott rendeletével hasonló irányban intézkedett, a barátoknak nemcsak beengedését hagyván meg, hanem káruk megtérítését és mindennek az előbbi állapotába való visszaállítását is megkövetelvén 2. Az ekképen ismétlődő rendelkezésekből arra lehet következtetni, hogy a kolozsváriak aligha siettek engedelmeskedni nekik, noha. a végén is kénytelenek voltak vele 3. A reformáció tovább haladásának azonban nem állhatta útját semmi sem. A régebbi prédikátorok egy részének, p. o. az 1552-ben elhalt kettőnek 4 a helyére újabb erők lépegettek időközben, mint Eszenyi Gervasius 1552. tavaszán 5, Petrovics Péternek a volt udvari papja ugyancsak 1552-ben, akinek azonban nem ismeretes a neve 0, továbbá Dávid Ferenc 1555. vége felé, miután már 1552. második fele óta ott működött a Vízaknai helyén 7, és Derecskei Mihály. 8 Ezeknek és az 1556 elejétől ott tanárkodó Molnár Gergelynek nem csekély részök lehetett abban, hogy 1553-ban némely katholikus templomi szerelvények eltávolíttattak és egyes szertartások egyszerűsítettek 9, majd 1556. március 15-én pedig a mindkét rendhez tartozó szerzetesek végleg elűzettek s másnap a képek és szobrok a két kolostorból kihányattak és tűzre vettettek, rögtön utána meg a fölösleges oltárok is eltávolíttattak az összes templomokból 1 0. Marosvásárhelyre nézve is szükségessé vált az országgyűlés közbelépése, de itt épen ellenkezőleg a protestánsok előnyére történt az. A városi tanács üldözéseivel szemben fontos eredmény volt az, hogy az egyik templomot és a hozzátartozó papilakot némely körülírt feltételek mellett nekik adatta át az országgyűlés 1 1, mely ezzel a végzésével annak az egyetemes érvényre jutott elvnek adott kifejezést, hogy a régi egyház tulajdonából bizonyos méltányos és arányos rész megilleti az elszakadtakat. Ám pár év multán fordult a kocka s akkor már a protestánsok kerekedtek felül, akik 1556. augusztus 6-án állítólag elfoglalták a várbeli templomot is, s ugyanakkor elűzték az ottani kolostor lakóit 1 2. Ezt a kolostort alakíttatta át aztán az országgyűlés protestánsiskolává. 1 3 1 Történelmi Tár 1891. 440. 1. 2 U. o. 1881. 675—6. 1. 3 1554-ben is választott gvárdiánt a kolozsvári rendház élére a tartományi gyűlés. K. E. E. II. 520. 1. 4 Történelmi Tár 1892. 658. 1. 5 Prónay-Stromp: i. m. 11. 1. 6 Történelmi Tár 1892. 658. 1. ' U. o. 1898. 166. 1. " Teutsch: i. m. II. 19. 1. — Haner: i. m. 210. 1. egy Omlatius nevíit is említ, de ez az adat néni látszik elég hitelesnek. u Dávid: i. m. u. o. Egyik adata sem megbízható minden apró részletében, amennyiben olyanokat is eltörülteknek mond már 1550-ről és 1553-ról, amelyek megtartasa mellett óma^a még 1558-ban is keményen harczolt kétségtelen hitelű adatokból kitetszőleg. 1 0 Pokoly: i. ni. I. 90. 1. 1 1 U. o. 77—8. 1. — Zsilinszky: i. m. I. 55. 1. 1 2 Marosvásárhelyi róm. kath. gimn. értesítője 1851—2. 1 3 Zsiliuszky: i. m. I. 108—11. 1.
