Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
Könyvismertetés. 207 ünnepét, hogy a pogány kultusz ezen nevezetes napját christianizálja s így a szívósan élő pogány halottkultuszt elnyomja,. Ez azonban nem ment könnyen; Caristia és Cathedra Petri nagyon sokáig együtt ünnepeltetnek, főkép Galliában és Hispaniában. A pogány és ker. tradíció együttélését tanulságosan mutatja Polemius Silvius galliai naptárának egy feljegyzése 2: „depositio sancti Petri et Pauli, cara cognatio".... A Foursi zsinat XXII. kánonjának tilalma (az 567. évből) ezt kifejezetten is bizonyítja. A dolog most már úgy alakult, hogy magasabb egyházpolitikai érdekekből szükséges volt Péter ünnepét, melyet a pogány ünnep emléke bizonyos mértékben elhomályosított, méltóbb helyre tenni. így kerülhetett jún. 29-re, Pál napjára, főkép a tradíció alapján, mely a két apostolt mindig együtt emlegette. A liturgikus könyvek, katalogusok és sacramentariumok tehát semmit sem bizonyítanak: mindaz, ami belőlük kihámozható, a IV. sz. célzatos konstrukciója. Archaeologiai érveiben kiinduló pontja Lietzmann fejtegetéseinek Damasus római püspök, aki elődei sírjait feliratokkal jelölte meg. Maradt ilyen epigramma az ő neve alatt, Péter sírjára szerkesztve, melyet a Sabastianus katakombában talál ak. Ez tehát Lietzmann abbeli felfogásának helyességét bizonyítaná, hogy a translatio tényleg megtörtént, s hogy Péter csakugyan a Sebastianus katakombában nyugodott. Azonban a felirat bizonyító ereje semmi, mert az nem eredeti alakjában, hanem csak egy XII. századbeli másolatban maradt ránk; így teljes joggal feltételezhetjük, hogy nem egyéb Damasus stílusában és szellemében készült hamisítványnál. De ha csakugyan Damasustól származnék, akkor is csak annyit bizonyít, hogy ő is a legenda hatása alatt állott s a többi püspök mellett Péternek is akart emléket állítani. Annál inkább tehette ezt, mert a III. század óta a liturgikus könyvekben is hivatalosan hirdették, hogy Péter Rómában temettetett el. A hely megválasztásában is a hagyomány vezette; a legenda korán ide helyezte Péter sírját, sőt lakóházát is. Még ma is e katakomba közvetetten közelében mutogatják a Péter legendájából oly jól ismert „Quovadis?" emlékét megörökítő kápolnát. Itt mutogatták a korán jelentkező zarándokoknak az apostolok sírjait, e katakomba fölé épült a IV—V. sz.-ban a templom. Ez apostolsirok azonban csak szimbolikus sírok: kenotaphiumok voltak (Achilles sírja, Vergilius sírja, Dante firenzei sírja). Ezen a helyen az 1915.-ben lefolyt ásatások új leleteket hoztak napfényre; P. Styger a Sebastianus-templom közepén leásatott és (szerinte a III. sz.-ból való) alapfalakat talált, rajtuk acclamatiókkal Péterhez és Pálhoz (Paule et Petre petite pro Victore, At Paulo et Petro refrigeravi stb.). Most már ő is, Lietzmann is bizonyosra 1 Ugyanezt a tendenciáját az egyháznak gyönyörűen kimutatta 'Jsener a a karacsony ünnepének elhelyezése körül észrevehető ingadozásokban (Das Weihnachtsfest I.- 275 sk. és" 377 sk. lk.) 2 C. 1. L. I 2, 259 1.
