Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Dr. Szlávik Mátyástól: A két lélekről

172 Dr. Szlávík Mátyás. Tamás „nemzete átkának" minősít, s amely angolból más nyelvre le sem fordítható. A „Budapesti Hírlap" a „hazudozás, álszenteskedés és konventió" sajátos vegyülékének, Alexander Bernát pedig olyan „képmutatásnak" mondja, „amellyel az ember saját maga előtt is eltakarja igaz arcát és saját magának mutat más arcot". Scheler német psychologus „Der Genius des Krieges" c. müvében pláne „jó lelkiismerettel való hazudozásnak" vagyis „ama lelki állapotunkká vált művészetnek" minősíti, amellyel az erkölcsi elvekkel homlokegyenest ellenkező összes javakat és előnyeket kizsákmányoljuk, anélkül, hogy az alapelvek megsértéséért a legkisebb lelkiismereti furdalást is éreznök". Ez erkölcsi fogalomzavar iránt az angoloknak igen nagy hajlandóságuk van. így fölcserélik a kulturát a kényelemmel, a gondolkodást a számítással, az igazságot a ténnyel, az igaz világképet a célszerű világképpel, a civilizációt a kulturával, az észt az oekonomiával, az axiómát a definitióval, az alapot és következményt a szokással, a magyarázatot az osztályozással, a tudományos módszert az induktiv módszerrel, a jót a hasznossal, az erkölcsöt a joggal, a vallásos hitet a szertartással s a hűséget a szerződések pontos betartásában tanúsított pontossággal. Mind-mind csupa kétlakiság, csupa kétlelküség! — Az igazi életcélok és életértékek egyenes megtagadásai. Mint mondottam: e Cant Angiidnak igazi nemzeti karaktertulajdonsága. Jön abból a szóból: Cantus, s jelentése: álszenteskedve a kedves szomszédnak valamit elénekelni. Több az a képmutatásnál és álnokságnál. Annak az angliusnak, aki a Cántnek adja át magát, nincs tiszta tudata a maga hamisságáról és farizeusi lényéről. A Cantnak hódoló ember rosszat cselekszik s mégis azzal dicsekszik, hogy jót cselekedett. A maga akaratát és előnyét követendő szabálynak vagy törvénynek tekinteni, s annak morális értékéről meggyőződve is lenni, im ez a Cant. E lelki állapotából ered az angliusnak az az elhatározása, amellyel Macchiaveli módjára helytelen eszközökkel önző terveket kovácsol és végrehajt s azoknak mégis morális értéket tulajdonit. Ez a Cant oly annyira a néplélekben s az angol nemzeti morálban gyökerezik, hogy az egyes ember már másként nem is cselekedhetik, mivel honfitársainak hasonló érzése és gondolkodása vezeti. Különösen veszedelmes annak politikai alkalmazása. Amint p. o. Grey Anglia hadüzenete után a német követet búcsuzásakor arról biztosította, hogy Anglia részvétele a háborúban Németországra nézve valószínűleg előnyösebb lesz, mivel a békekötés alkalmával neki szolgálatokat tehet, úgy ez az angol vezérpolitikus részéről valódi Cant volt. Cant az is, amidőn Anglia állítólag Belgium megvédése végett ment bele az irtó világháborúba. A politikai morált akarta megmenteni a más szépítő szert is. Tudvalevőleg a búrok s a Kina elleni opiumháború is Anglia önző uralomvágyának a műve, amelyhez hasonlóan a morál szolgáltatta a célt szentesítő esz-