Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 15] Origenes ezzel szemben utal arra, hogy épen mivel az ember gyengébb az állatnál és nincs támadó vagy védő fegyverekkel természeténél fogva felszerelve, és ennek ellenére is úr felettük mert ez tagadhatatlan tény — mutatja, hogy nem a testi erő, hanem a lelki erő a fontosabb (IV. 8, 6). Azért ha Celsus dicséri is az állatvilágot az ember rovására, épen az ellenkezőt éri el ezáltal mert mivel az ember Celsus felfogása ellenére is uralkodik az állatok felett, az állatvilág nagyrabecsülésével tulajdonképen az embert dicséri (IV. 8, 3—V.). Azt Origenes is elismeri, hogy az ember bizonyos körülmények közt szerencsétlenebb az állatnál, mert jobban átérezheti nyomorúságát; de ezért csak magát okolhatja, mert megszabadulhatna nyomoruságaitól, ha az igaz Isten követésére határozná el magát. Celsusnak sivár természet és élet felfogása erősítheti meg épen a keresztyénekben a túlvilági életről, test feltámadásáról való hitüket, amelynek gúnyolásával csak azt mutatja Celsus, hogy nem érti azt, mert hiszen a keresztyének az apostol értelmében a megdicsőült test feltámadásában hisznek (V. K.). Arnobius. Origeneshoz hasonlóan védi az irást és Jézus személyét. Mutassanak a pogányok csak egyet a mágusok közül, aki századrészét is megtette annak, amit Jézus végre hajtott, és pedig minden varázsige vagy varázsszer nélkül! (contra gentes I. 43). Közülünk való halandó volt-e az, akinek parancs szavára betegség, láz és mindenféle nyavalya eltűnt.. . akinek egyszerű szavára a zúgó, tájtékzó tenger megcsillapodott, vihar, zivatar elmúlt... aki belátott az ember legelrejtettebb gondolataiba, aki feltámadása után számos ember előtt megjelent, akinek nevére eltűntek a gonosz szellemek; aki hallgatásra kényszerítette a jövendő mondókat, a haruspixeket tanácstalanná tette, a legtekintélyesebb mágusok foglalkozását eredménytelenné? (1.45—46). Deus ille sublimis fűit Deus radice ab intima ab incognitis regnís (I. 5, 3), aki az emberiség megmentésére jött (I. 42), hogy miért csak most, nem tudjuk (?) taián mert most volt erre a legalkalmasabb idő, azt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az örökkévalóságban későbbről vagy korábbról nem lehet szó (II. 7, 5). Tanítványai becsületes emberek voltak, akik egyszerűen irtak ugyan, de komoly problémák tárgyalásánál a tetszés hajhászás csak üres lelkek szokása (I. 59). Az ellenség támadására, hogy a keresztyén iratok ujak, azt feleli: mit használ ez nekik, és árt nekünk? Ha uj is a keresztyének ügye, egyszer régi lesz; ha idős a pogányoké, egyszer az is új volt. Vallasi kérdésekben nem a kor, hanem a tartalom irányadó ... Ha azt mondják, négyszáz évvel előbb még nem volt a keresztyének vallása, azt feleljük kétezer évvel ezelőtt a pogányoké sem volt még (II. 71). Homályosan fejezi ki csak azt a gondolatot, hogy az Isten örökké való lévén, ismerete sem származhatik tegnapról (II. 72). 10*