Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

164 Kiss Jenő. tak-e sokan mások is ehez hasonlót, hogy együgyű embereket féirevezesenek? kilátta őt állítólagos feltámadása után? Egyetlen balgatag asszony és néhányan bizalmasai közül. Kereszt halálának számtalan tanuja volt; feltámadásának egy sem. Fordítva kellett volna történni (II. 11, 1). Hogyan lehetséges, hogy mint Isten talált hitelre az embereknél és pedig épen azoknal, akik már évszázadok óta várták a megígért Messiást (II. 6, 7). Ha igazán Isten fia volt, miért nem adta ennek csallhatatlan jelét, miért kellett Egyptomba menekülnie, miért nem űzte el Heródest? Mint istennek szép termetűnek kellett volna lennie, és nagy erejűnek; de amint mondják, gyenke és beteges ember volt. (I. 13, 8), Ha Isten fia volt, miért kellett szenvednie és olyan szégyenteljes halált halnia? Lehet-e Istent megkötözve elhurcolni? (passum). Miért nem szállott le a keresztről? Istenségét csattanós módon bizonyította volna be pl. az által, ha a Keresztfáról hirtelen eltűnik (II. 10, 1, 2). Miután Origenes itt is utal arra, hogy az alaptalan rágalmakkal az igazságot nem lehet előmozdítani, a próféták és apostolok védelméhez hasonlóan jár el. Először is kimutatja, hogy Jézus személye minden elfogulatlan szemlélőben tiszteletet és csodálatot kelt. Azután foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért jelent meg Isten emberi alakban (IV. 2, 6). Nem kell hosszan gondolkodnunk a felett, mondja, hogy Jézus olyan munkát végzett, amely felül halad minden emberi erőt. Alig lépet fel, máris mindenki ellensége lett, a császár, a helytartó, hadvezérek és a köznép. Jézus mégis mindennek ellenére diadalmaskodott, s evangeliomát nem lehetett elnyomni, annak jeléül, hogy Isten volt vele (I. 7, 2). Csak kevés idővel ezelőtt jelent meg a földön, mégis már mindenütt ismerik; görögöt, barbárt, tudóst, tudatlant egyaránt megnyert tanításai számára, és a tiszta élet folytatására. Mint közönséges ember ezt nem tehette volna meg. Példája e tekintetben egyedül áll az egész világon. Ami őt (Origenest) illeti, nyiltan kimondja, nem vak elfogultságból, hanem a történetek alapos megvizsgálása után, hogy már az, aki a beteg testet meggyogyíjta, Isten ereje által cselekszik, mennyivel inkább az, aki a beteg lelket gyógyítja meg . . . Azok, akiket Celsus szerint Jézus félrevezetett, most összehasonlíthatatlanul tisztább életet élnek, mint félrevezetésük előtt (I. 7, 1). Celsus felhozza ellene, hogy egyszerű, szegényes viszonyok közt élt; de éppen ez bizonyít Celsus felfogása ellen, mert gondnélkül való élet, gazdagság megkönnyítik bárkinek is a munkáját, de hogy valaki szegény anyagi viszonyai mellett, tudományos előképzettség nélkül, a világbölcseitől az ékes szólásban nem oktatva . . . az egész emberiség meghódításáravállalkozott és vállalkozását siker követte, hanem a legtudatosabbakat is tanítása számára megnyerte, ezt nem képzelhetjük el máskép, minthogy Isten ereje volt vele (1.8, 2). Eltekintve szegényes életétől, még kereszthalált is kellett szenvednie,-ami egyedül elhomályosíthatta volna korábbi dicsőségét, és mégis inkább növelte