Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

158 Kiss Jenő. eltévelyedése után is megtartott (1). A továbbiakban ő is hivatkozik az irásra, amelynek tekintélyét főképpen abban látja, hogy beteljesedett az, amiről prófétált (19, 20). A Logos olyan viszonyban van Istennel, mint sugár a nabpal. Amint a sugár a napból származik, anélkül hogy azért a nap megoszlanék, — nem oszlik meg, csak hatása bővül ki, — úgy tartozik össze Isten és a Logos is (21); ezért mondják a keresztyének hogy általa és benne ismerik fel Istent, ha mindjárt a pogányok embernek itélik is (ib.). Habár a Jézus által megismert Isten a természet világában is felismerhető, a keresztyén embernek nincs arra szüksége, hogy Isten lételét természeti példákkal bizonyítsák (17—18). A pogányoknál renátus határozza el egyes istenek imádását, másoknak figyelmen kivül hogyását, a színpadon, sőt templomokban is gúnyolják az isteneket és azt áldozzák nekik, amit ők már nem tudnak felhasználni (13, 15, 14). Az istenek szobrai, ha összetörnek, többé semmi tiszteletben sem részesíttetnek; Saturnusból fazék, Minervából merítő kanál lesz (13). Csak a démonok vakíthatták el az embereket annyira, hogy a bálványoknak szolgálnak (22, 23). Tévednek a pogányok, ha azt gondolják, hogy valami őrjöngés szállta meg a keresztyéneket, hiszen nem néhányan, hanem ezernyi ezeren cselekszik ugyanazt, s élnek tiszta életet, amire őrjöngök lévén nem volnának képesek. (37). A keresztyének tiszta élete a pogányokat is bámulatra indítja, s csodálattal mondják, hogy nevetik egymást, milyen állhatatosak az üldöztetésekben (39, 50). Ezt látva, térnek át tömegesen hozzájuk, s igy lesznek Róma minden üldözése ellenére mindig számosabbá, kiontotott vérük nyomán száz új életef támad. (50). A feltámadási hitre vonatkozólag Minuciussal egyetemben vallja, hogy abban észellenességet nem lehet találni. Sőt könnyebb megérteni emint a születést; mert életre hivni azt, ami már egyszer élő volt nem lehet olyan nehéz, mint ujat teremteni (48). Isten hatalma, mely az egész világot semmiből teremtette, az embert is fel fogja támasztani (ib.). A test a lélekkel együtt fog feltámadni, mert együtt voltak bűnösök, együtt kell a bűnt elszenvedniük (De anima, de resurrectione carnis). Clemens. Ha a pogány ember objektive birálja vallását, kell hogy fájdalmas bánat fogja el, hiszen egykor már tisztább ismerete volt Istenről. Vallása elhagyásánál tehát tulajdonképen Istenhez való visszatéréséről van szó. Miért hagytátok el az eget és imádtátok a földet; az igaz Isten tiszteletére teremtve miért buktatok a sötétségbe (Protr. c. 4), miért nem tértek vissza hozzá? Ha a kutya elveszti gazdáját, nem nyugszik, míg meg nem találja, ha a ló ledobja urát, újból engedelmeskedik neki, csak az ember nem akar Istenről tudni. A prófétának van igaza: a szamár ismeri jászolát, de Izrael nem ismeri Urát (Érs. 13, Protr. 10). A pogány vallás ellen az eddigi apologeták által felhozott érveket, csoportosítja és számukat hétben állapítja meg.