Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa
\ Ostwald energetizmusa. 121 Ugy áll tehát a dolog, hogy amint minden anyaghoz tapad bizonyos energia, akként az energia is csak anyaggal kapcsolatban vehető észre s az energia csak ebben a vonatkozásban ér el eredményt. Hiába a robbanó anyagok taszitó energiája, ha nincs golyó az ágyu-csőben, amelyet kilökjön. Megfelelő anyag nélkül az energia tehetetlen. Amint anyag energia nélkül, ugy energia is anyag nélkül sem nem keletkezhetik, sem fenn nem maradhat; legalább a mi életviszonyaink között ez a kétségbe vonhatlan tapasztalat. Tehát aminő joggal állithatja Ostwald, hogy „a test csak az energiának köszönheti, hogy vizsgálódás tárgya lehet," ugyan igy állítjuk, hogy az energiát is csak anyaggal kapcsolatban észlelhetjük. S ime a dualistikus alapelvet mellőzni lehetetlen, mert bármennyire szűk körre szoritja is Ostwald az anyag szerepét, mégis el kell azt ismernie s ha anyag és energia egyik a másikká át nem alakulható tényezője az universumnak, vagy nincs a világnak végső oka, vagy ha eszünk mégis követeli ilyennek keresését, az nem lehet sem az anyag, sem az energia. E kettő mögött még egy összefoglaló tényezőt, egy közös forrást kell feltételeznünk. De vájjon mi is maga az energia? „Munka és mindaz, ami munkából keletkezik vagy munkává változtatható". Ha „munka": elképzelhető-e az munkás és munka-eszköz nélkül; ha „munka eredménye": nincs-e megrögzítve valami konkrét tárgyban vagy eseményben; ha „munkává változtatható," tehát még csak lappangó munkaerő, csak potencia: mimódon jöhetne munkába magától? Már csak e kérdések lehetősége is gyanút támaszt az energia mint az universum alapelve iránt, mint amely nem is olyan egyszerű, ahogy a monismus jelszava követelné. Mert tényleg minden energia felbontható tényezőkre; legalább is a forma-energia és egyéb, pl. a Föld vonzási energiája vagy valami más mechanikai energia mindenütt szerepel. Hogy pl. az ütő bot energiája észrevehető, megmérhető, tehát tudományos vizsgálat tárgya (mert csak a megmérhetőről beszél Ostwald szerint a tudomány) lehessen, a bot szilárdságát előidéző energiához még az ütő karból kiinduló mechanikai energiának kell járulnia s minél nagyobb a különbség ezen energia-pár s az ütést szenvedő nyugvó test energiája között, annál sikeresebb az energia munkája; a vizet pl. szétcsapja, mig a jeget legföljebb megkarcolja. Amiből világos, hogy egyetlen energia magában működésre képtelen, legalább is az észlelhető energia mindig mással társaságban jut a mi tudatunkhoz. Az energetika, tehát szigorúan nem körvonalazható, elasztikus forgalommal dolgozik, amikor az anyagtól egészen elvont és igy megismerhetetlen alapelvre építi fel világnézetét. Ugy látszik sejtette a magyarázat elégtelenségét maga Ostwald is, hiszen egy helyen szerényen kijelenti rendszeréről, hogy „tudományos ismereteink jelen állapotának legjobban megfelel;" tehát haladottabb fokon maga is megfelelőbb magyarázatot remél. Ha maga a
