Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról

Apáczai Cseri Jánosról. 97 balismusra vezet. Már pedig fö az, hogy a szónak tartalma is legyen. „Homerost, Platót, Demosthenest, Cicerót, Camillust, Scipiot, Virgiliust, Ovidust stb. igenis az eloquentia emelte a halandók fölé: de mindezeknek bölcs irásuk, ha az megnevezett tudományokkal rakva nem volna, mi volna? Zengő cimbalom s haszontalan fecsegés

1". Cleanthessel Apáczai is megoldja azt az ellentét, amely a bölcsészettel nem foglalkozó jelesek és viszont a bölcsészettel foglalkozó nem jelesek közt létezik — e szavakkal: „mert akkor a tárgyak ismerete volt a fődolog, ma pedig a beszéd'

1". Ettől a nyelveskedő beszédtől, mint egészen üres, haszontalan virtuozitástól Apáczai elfordul. Megutálhatta ezt nemcsak a korában is még divó ékesszolási versengésekben, hanem azokban a nemes emberekben is, akik hirdetik, hogy nemes embernek nincsen szüksége realiakra; elég hogy ha ők ügyesen vitatkoznak, ékesen beszélnek. Kíméletlenül veti ezek szemébe: „a pusztán logicus tisztán szamár

3". Fortiust idézve kimutatja, hogy igazán ékes szólóvá csak az válik, kinek van mit mondani, ki a tudományokban, nevezetesen a realiakban otthonos. „Sikerrel fogják tanulmányaikat végezni azok, kik mindenek előtt az egyes tudományok ismeretét sajátítják el a tudós írókból, azaz az Íráshoz szükséges anyagot vagy eszközöket szerezték be. Külömben a stílusból nem fog egyéb kiérezni, mint üres fecsegés. Kitűnő szónok nem lesz, ki minden egyes tudományágból annyit nem merit, amennyi a maga céljához elég

4". De elfordul a puszta nyelvészkedéstől, „a puszta grammatikával való kinoztatástól, mely minden tárgyi ismeretet nélkülöz. Szerinte ez a könnyek forrása; innét támad a nemesek gyűlölete tanítóikkal szemben; innét a sok szemrehányás, hogy annyi költség, oly sok áldozat árán legdrágább fiaikat középszerű tanulsággal sem bírjuk felruházni

5". Keserves és meddő tanítás ez. Ezzel azonban távolról sem akarja Apáczai azt mondani, hogy nyelveket ne tanuljanak: ellenkezőleg szükségesek a nyelvek, de nem annyira, mint a tudomány részei, hanem annak segédeszközei

0. A szó mögé kell hatolni, keresni kell azt, ami e szót mint gondolat produkálta. „Már a névadó oly mélyen ismeri minden dolognak benső természetét, hogy az arra alkalmazott szónak minden hangját és tagját vele természetes összhangzásba hozza

7". Kora előítéletének hódol, midőn a héber nyelvről, mint 1 L. Horváth Cyrill által kiadott: „Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai" 63 1. abban a tanácsban, melyet Fortius ad Apáczai János által. A megnevezett tudományok — ethikai, társadalmiak és természettudományiak. 2 De studio sapientiae Hegedűs ford. 113 1. 3 U. o. 109. 1. 4 U. o. 111. 1. 3 U. o. « U. o. 75. 112. ' U. o. 77 1. /