Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról

f 96 Dr. Schneller István. és méltóságunkba (dignitas - - Isten képűség), a melyből kiestünk fokozatosan vissza helyeztetünk

1. Ily — mondhatjuk — megváltó, restitualis jelentőséget tulajdonit Apáczai a középiskolának, a mennyiben e folyamatnak feltételeit adja kezünkbe a középiskola. — Csak az itt nyert eszközök a nyelvekben és a logikaban biztosítják a főiskolai tanulmányozás gyümölcsös voltát

2. A mint azonban a népiskola a középiskolát: úgy a középiskola a főiskolát kiegészitőjeként követeli. A középiskola magában véve csak eszközt nyújt, a mely feldolgozandó tárgy nélkül elrozsdásodik, vagy a mint azt Apáczai sokkal szebben, költőileg kifejezi. „A középiskolát végzett, ha tanulmányait magasabb fokozaton nem folytatja repkényhez hasonló, mely miután annyira mennyire felkúszott, — ha a fa, a mely őt tartja — magasabbra nem nyúlik, természetesen (sua sponte) a föld pora felé konyul le

3. A főiskolában kapja a középiskolás azt a törzset, a melyhez eszközeivel simulhat, a melyet eszközeivel feldolgozhat. Itt a főiskolán ugyanis előadják és tanítják az isteni és az emberi dolgokra vonatkozó összes tudományokat és pedig mindenki áltat hozzá /érhetően — publice, — de magától értetőleg csak a segéd eszközökkel rendelkező részére igaz eredménnyel; s a hol a tanulmányait végzett prornovealhat. A bajunk az, hogy ily főiskolával alig birunk s így a középiskolának nem vehetjük kellőleg hasznát. Ami van főiskolánk, csak is csonka alkotmány

4. Egységes, egymásba nyúló, egymást kölcsönösen követelő élő szervezetet alkotnak e szerint az összes iskolák. A kérdés, hogy az uj életeszmény alapján: mi azok tárgya?! Az iskolának definitiója világosan megmondja, hogy mindaz, „quae in vitae humanae statibus sunt utilia et necessaria". A kérdés ezzel nincs megoldva, mert újra kérdezzük, hogy mi is az, a mi az emberi élet külömböző állapotaiban, helyzeteiben, társadalmi állásaiban hasznos és szükséges?! Erre a felelet azután már nem oly egyszerű! Az egészen világos, hogy a szükséges és hasznos szempontja alá nem esik a humanistikus kornak rajongása a klasszikai nyelvekért s így a legkiválóbb prózaíró és költő nyelvének az utánzása. Ez a majmolás nem lehet embernek életeszménye s így nem is az iskoláé: „Jól nem lakik az, ki másnak szájával eszik". „Ne törődj azzal". „Ne gondolj azoknak alávaló kívánságokkal, akik azt óhajtották, hogy Cicerónak bárcsak árnyéki lehessenek

5". Az imitatió minél tovább — szellemtelen utánzásra s így ver1 U. o. 10. 11. 1. 2 U. o. 11. 1. 3 E szép képet a fordító teljesen elrontja, midőn „hedera" = repkény szavát „vadak"-kal fordítja. A fordítást olvasva (1. 121. 1.) az ember önkéntelenül majmokra gondol, a melyek a fára felkúsznak és leereszkednek. 4 „in quibus cunctarum divinarum humanarumque rerum scientiae publico legerentur" et docerentur u. o. 11. I. 5 Encycl. előbeszéde XXVIII. 1.