Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
104 Mikulik József. bekövetkezett halála és roppant pompával történt temetése után (Sexti Schmal. 255—256 1.) esperességünk súlyos kényszerhelyzetbe jutott. Eddigelé ugyanis érdeklődés nélkül nézte az alkudozást, mely a szomszédban az iránt folyt: milyen négy kerületre osztassék fel az ország úgy, hogy a hivatalban lévő öt superintendensnek egy-egy kerület jusson? Antoni Sámuel halála után a kérdés legegyszerűbb megoldása természetesen az lett volna, ha Pfannschmidt Keresztélv lőcsei (szabad kir. városi) superintendens a gömöri és kishonti esperességek által is elismertetett volna, de ezen két esperesség ahhoz semmiféle kedvet nem mutatott, mindkettő élni kívánt régi jogával. A kishonti esperesség megunta ugyan 1739-ben a főnélkiili állapotot és Michaelides Sámuel superintendenshez — a bányakerülethez — szegődött; de a gömöri esperesség nem tágított és törekvése Sáros, Zemplén, Abauj és más megyék törekvésével találkozván: Pfannschmidt Keresztély mellőzését és egy ötödik superintendens választását határozták el és 1739 junius 25-én Köviben a szavazatok összegyűjtése is elrendeltetett, miután négyen, t. i. Fischer Illés késmárki lelkész, Glosz Mihály keresztesi lelkész, Fabriczi András nagyszlabosi lelkész és Ambrozi György csetneki lelkész, már ki voltak jelölve (Sexti Schmal. 266—267 1.). Ezen kijelölés hosszú alkudozás után és főkép Szirmay Tamás kerületi felügyelő közbenjárása és befolyása következtében már közösen az egész tiszai kerület által történt és csakis Szirmay Tamás érdeme, hogy a versengő felek többsége 1741 február 17-én Girálton megegyezett és hogy Ambrozi György csetneki lelkész ugyan ott nagy szótöbbséggel superintendensnek megválasztatott (Sexti Schmal. 308-309 1.). Miután pedig a szab. kir. városok is némi duzzogás után és bizonyos kedvezmények kikötése mellett 1) az unió nagy művéhez szintén hozzájárúltak és az 1741 február 27-én Csetneken tartott esperességi gyűlésen a megválasztott superintendens minden aggályát eloszlatták (Sexti Schmal. 315— 316 1.), létrejött az úgynevezett dobsinai coalitio és megtartatott 1741 március 20, 21 és 22. napjain Dobsinán az első kerületi gyűlés, melyen Ambrozi Györgyöt a Szepes, Sáros, Zemplén, Abaujvár, Gömör és más megyékből valamint a szab. kir. városokból szép számban megjelent egyházi és világi képviselők jelenlétében superintendensi hivatalába beiktatták (Sexti Schmal. 317—318 1.). Az egyesülés okmánya minden esperesség részéről elfogadtatván és megerősíttetvén *) A kedvezmények közt első helyen említendő az ú. n. alternatio, mely szerint egy német superintendens után kell, hogy egy magyar vagy tót választassák és pedig olykép, hogy a hat sz. kir. város és a Nagy-Sáros helyébe lépett Dobsina (mint német nemzet) kijelöl hármat és a kerület (mint magyar és tót nemzet) szintén hármat; a kijelölést tartalmazó leveleket a főfelügyelő veszi át, ki a szavazatokat néhány felügyelővel egyetértve, felbontja.
