Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
92 Mikulik József. A vasár- és ünnepnapi munkát ez idétt már nem tekintették oly bűnténynek így pl. 1707 április 27-én kimondatott, hogy a vasgyárakban vasár- és ünnepnapon is dolgozhatnak, de a fuvarozás be- és kifelé még tilos volt. (Szentkereszti 338 1.). Az ág. hitvallás tisztaságára e korszakban is nagy súlyt helyeztek. Midőn Kafalides Sámuel Rozsnyóra német lelkésznek hivatott meg ós róla Pelsőczy Márton rozsnyói magyar lelkész azt állította, hogy mert Halléban tanult, a pietismusban tévelyeg, Modovini András superintendens, Sexti András alesperes, Pixiades György jegyző, Csoklicz Jeremiás és Bahil Lőrincz lelkészek a gyanúsított hitjelöltet 1705 julius 8-án Csetneken Englmajer István rozsnyói főbíró ós más német urak jelenlétében szigorú vizsgálat alá vonták, de midőn tiszta hitűnek találták, felszentelésével Pelsőczy Márton tiltakozása ellenére egy percig sem késtek (Szentkereszti 292—293 1.). Említésre méltó, hogy az 1706 április 21-én Csetneken tartott gyűlés (10 határozat) óta az egyházkelő nők avatása többé nem a templom küszöbénél, mint eddig, hanem az oltár előtt, történt, de a becstelenek avatása ezentúl is az ajtófélben ment végbe (exceptis inhonestis, Szentkereszti 320 1.) Ratkón 1707 november 16-án az egyház látogatása alkalmával elrendeltetett, hogy minden születési, esketési és halálozási eset a tanuk, szülők és idő pontos megjelölésével az anyakönyvbe irandó (institutum est . . . ut omnes ... im matriculentur, Peceli 232 I.): miről az esperességi jegyzőkönyvekben eddigelé szó nem volt, jóllehet az anyakönyvek vezetése már a 16-ik században is a lelkész egyik főkötelességót képezte. 1). Esperességünk minden izében magyar volt; a szövetkezett rendeknek minden az önkormányzatba nem ütköző intézkedése előtt meghajolt; abba is belenyugodott, hogy Rozsnyón a magyarság emelkedett túlsúlyra; a hódolati esküt, melylyel magát a magyar nemzet javának előmozdítására kötelezte, készséggel tette le; szó nélkül tűrte (1706 május 7-én), hogy a felső-sajói templom oltárát Szent István király, Géza fejedelem ós Szent János evangelista (mint Szent István patrónusa) képe díszítse, holott 1707 február 11-én Nagy- Rőcén a pápista képek — imagines monasticae — kidobatását rendelte el (Peceli 307—308, 3Ϊ8, 326 1). A templomok ékességei közt, találtam: 1706-ban az 1702ben épült rédovai fatemplom oltárán a szent háromság kópét, *) Az anyakönyvek vezetésére nézve az esperességi szabályok határozott utasítást nem foglalnak ugyan magokban, de azért a legrégibb idő óta az úgynevezett „egyházi könyv minden egyházban megvolt és gondosan őriztetett. Ha a polgári hatóság igazolta, hogy valaki törvényes ágyból született: bizonyosan ezen egyházi jegyzőkönyv alapján történt.
