Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Háború és theologia
62 Pr ölil e Károly. A háború, különösen pedig a mostani nagy háború, ethikai méltatásának teljességéhez hozzátartozik, de egyébként is kiválóan actuális a haza, a nemzet, az állam, a felsőbbség, a kultúra fogalmának keresztyén erkölcstani szempontból való tárgyalása. A „haza", a „nemzet" sokak szemében legföljebb légi eszmény, bálványozott fogalom volt előbb, most lett eleven valósággá, most amikor fiaitól a legnagyobb áldozatot követeli, mely tőlük telik. És a fiak lelkesedéssel, szent kötelességtudattal hozzák meg a legnagyobb áldozatot, mert a veszedelem pillanatában ösztönszerűen megérezték, hogy amiért béke idején kisebb áldozatokat is nehezen hoztak meg. az földi életünknek egyik alapfeltétele, fundamentoma, melynek megdőlte mindnyájunk bukását jelentené. Most kitűnik, hogy a hazához, a nemzethez való ragaszkodásban nem csupán a külső életkapcsolatok lomha egoizmusa, hanem a nép egész anyagi és szellemi létfenntartásának ösztöne nyilatkozik meg természeti és történeti alapon. Ennek a nagy élménynek a keresztyén erkölcstan is hangot ád, amikor földi életünk természetes és történeti fellételeiről s azokról az életkörökről szól, amelyekben Isten rendelése szerint földi életünk lefolyik Úgy a nemzet, mint az állam, a polgári élet, a kultúra s az ezekkel összefüggő többi életkörök és életjavak ethikai jelentőségének tárgyalásában a keresztyén erkölcstan azon feladat előtt áll. hogy az egyik oldalon teljes mértékben igazságot szolgáltasson a földi élet összes jogos követelményeinek. a másik oldalon viszont épen olyan határozottsággal igyekezzék megóvni a keresztyénség világfölötti jellegét, melynél fogva sohasem merfil ki pusztán a földi élet érdekeinek szolgálatában. Ezen kettős feladat helyes megoldása végett a keresztyén erkölcstan ma is sokat tanúi hat Luther irataiból. Minthogy azonban a keresztyén erkölcstanra nézve nem kevésbbé mint a dogmatikára nézve a szentírás igéje a legfőbb norma, azért fontos annak megállapítása, hogy a szentírásból minő szempontokat lehet meríteni a háború és a fent megjelölt életjavak ethikai megítéléséhez. így a keresztyén erkölcstan értelmében az ember mint polgár és hazafi nemcsak a békében, hanem a háborúban is egész odaadással teljesíti kötelességét az önfeláldozásig; de ugyanakkor szivében a béke gyermeke marad és lelke sír, amikor körülötte a gyűlölet tombol. De még a világtól való ezen látszólagos idegenségével is a legjobb szolgálatot teszi a világnak, mert ha a meghasonlott, népeket valaha valami igazán összebékítheti, ez csak a keresztyén lélek lehet, mely egy magasabb világ erőiből táplálkozik. Ez figyelmezteti a keresztyén erkölcstanban az egyeseket és a népeket arra, ami még a harcz közepette is mindnyájukat egy magasabb
