Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Háború és theologia
Háború és tlieologia. 47 felkészüljön reá és ebből a szempontból legyen szabad átgondolásra ajánlanom Dankmann greifswaldi tanár kevéssel a háború kitörése előtt kiadott figyelemre méltó könyvének még kissé idegenül hangzó thémáját: „Idealismus oder Christentum. Die Entscheidungsfrage der Gegenwart." (Leipzig. Deichert. 1914). A keresztyén világnézet igazaiért folytatott harczában az apologetika szerencsére feldolgozhatja és felhasználhatja a mostani válságos időnek egy másik örvendetes tapasztalását is. a vallásnak és a keresztyénsógnek a puszta idealismustól független, saját forrásaiból való azon megújulását, amely nálunk is nem egy ponton mutatkozik. Az apologetika beható megfigyelés alapján — az abnormis jelenségeket sem hagyva figyelmen kivül — fel fogja tárni azt. hogy minemű lelki szükségletek keresnek a vallásban kielégítést ós menynyiben hozza meg ezt a lelkeknek ma is épen a keresztyén vallás. A keresztyén vallás lényegének a kiemelése magával hozza a vallásos élet itt-ott tapasztalható abnormis jelenségeinek megfelelő bírálatát is. Mindezek a problémák és jelenségek kétségkívül elég munkát adnak a keresztyén apologetikának. ha szellemi életünk mostani válságos időszakában feladatának meg akar felelni. Egyéb apologetikus vonatkozású kérdések még alább kerülnek szóba. 2. Az apologetika után a dogmatika, a keresztyén hittan, aktuális problémáit kell nagyjából szemügyre vennünk. A theologia és a vallásbölcselet története ismer ugyan olyan kísérleteket, amelyek oda irányultak, hogy az istengondolatot a vallásos tudat középpontjából félretolják. 1) A valóság azonban az, hogy minden vallásos tapasztalás, ha a tudatosság kellő fokára emelkedik, közvetlenül érinti az isten fogalmat, ami csak úgy lehetséges, ha ez áll a vallásos tudat középpontjában. Azért a jelenkor vallásos tapasztalásai sem lehetnek közönyösek az istenfogalom iránt. Csak az a kérdés, hogy a jelenkor vallásos tapasztalásaiban jelentkezik-e olyan sajátság, amely az istenfogalom szempontjából különös figyelemre méltó. Meggyőződésem szerint valósággal úgy van. Ha azokat a kérlelhetetlen szükségszerűségeket, amelyek magától értetődő érvényességgel követelik tőlünk a legnagyobb áldozatokat; a sorsnak azt a vas-szigorát, mely alatt a népek milliói nyögnek; a lét és a nemlét kérdésének azt a lesújtó fenségét, mely egész külső és belső életünk alapjait rázkódtatja meg — ha mindezt vallásos lélekkel éljük át, akkor ') L. Girgensohn. Die Religion, ihre psychischen Formen und ihre Zentralidee. Leipzig, 1903.
