Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Pröhle Károlytól: Háború és theologia

Háború és tlieologia. 43 tyénség lényegét, csorbítatlanul venné fel magába s egy új, eredeti példáját szolgáltatná annak, hogyan dicsőíti meg a keresztyénség szelleme a népek jellemét. A keresztyénség szellemétől megdicsőült néplélek egy vallásos lángelme úttörő munkája által szülhetné meg azt, amit az a könnyen félreérthető megjelölés kifejezni akar. De ezt a gondolatot talán még a jövő zenéjének is alig lehet nevezni. A magyar népiéleknek a vallás irányában való egységes megnyilatkozása szinte lehetetlon s az eddigi fejlődés azt mutatja, hogy a vallás terén a magyar néplélek túlnyomóan reczeptív és nagyon kevéssé productív természetű. Azért csak örülhetünk, ha most is a legjobbat veszi át megtermékenyítő magként annak a népnek az életéből, amely az emberiséget a reformatió áldásaival megajándékozta s amely mint a világháborúban leghatalmasabb szövetségesünk épen most adja bámulatba ejtő példáját annak, mivé nevelődhetik egy nép a reformatió keresztyónségének lélekművelő hatása alatt. Annyi bizonyos, hogy a theologiai tudomány összes sajátságai között legfontosabb az, hogy keresztyén legyen. II. Miután az eddigiekben láttuk, hogy a mostani világválság hatása alatt nagyjából hogyan módosúl a theologia általános feladata, a következőkben ezt a módosulást a theologiai tudomány szervezetének egyes pontjain szeretném bemutatni. Mivel a jelenkor válságában a keresztyénség elsősorban elvi szempontból van érdekelve mint életigazság, azért a theologia általános feladatának korszerű módosulása legfeltűnőbben érvényesül a theologiai tudományok szervezetének azon részében, amelynek tárgya a keresztyénség mint elvszerű életigazság, t. i. a rendszeres theologiában. Az egyháztörténet és a vallásos néplélektan (religiöse Volkspsychologie, religiöse Volkskunde) kivételével, amelyek a jelenkor eseményei és életjelenségei között is kétségkívül igen sok érdekes lajstromozni valót találnak, a többi érdekelt theologiai tudományok főképen ugyancsak a rendszeres theologiával való kapcsolataik révén érzik meg a korválság módosító hatását. Azért a következőben főkép a rendszeres theologia actuálitásai foglalják le figyelmünket, de tekintetbe kívánjuk venni ezeknek a többi theologiai tudományágakkal, különösen a gyakorlati theologiával való kapcsolatait is, — mely utóbbi tudományágnak különben megvannak a maga saját, igen figyelemreméltó actuálitásai. Következő fejtegetéseim, illetőleg szemlélődéseim feladatát nem abban látom, hogy a korválság módosító hatását a rendszeres theologia összes pontjain részletes kifejtés út-