Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
30 D. lírdós József. irányzat.osan félremagyarázza. Ε tekintetben a synergistikus ellenfél némileg látszólagos támpontul tekinthetné a Jakab vonatkozó fejtegetésének ezt a mondatát: „Vájjon képes-e őt megtartani a hit?" (2 U), amely kérdés állító mondatban így hangzanék: „Nem képes őt megtartani a hit." Ámde ebből a tételből nem indulhatunk ki a Jakab megigazulásról alkotott felfogásának elbírálásánál, mert ő azt a kérdést kizárólagosan eszinéltetés és megfontolás végett intézi azokhoz a fonák észjárású ellenfelekhez, akikben nincs meg a hit, hanem csak mondogatják, hogy hitök van, azonban cselekedeteik meghazudtolják őket. Az ilyeneket az a hit, tudniillik az az általok hitnek nevezett szólásmód, ameiy tettekben nem nyilvánul, nem mentheti meg a kárhozattól. Viszont^nem lehet kiindúlnunk a 21. versbeli eme kérdésből sem: „Ábrahám nem cselekedetekből igazult-e meg?" hasonlatosképpen „Ráháb nem szintén cselekedetekből igazult-e meg? (25. v.). Erre a két ószövetségi példára éppen avégett mutat rá az apostol, hogy minden zsidó, pogány és kerei-ztyen ember Ábrahámnak a hitéből tanulja meg azt, hogy micsoda az a hit, ós a Ráháb cselekedetéből ismerje meg. hogy milyen az a hit, amely idvezít. Ez az apostoli czélzat nyilvánvaló abból, hogy mindjárt a következő 22. versben ezt mondja Ábrahámról: „Látod, hogy a hit munkált közre, azaz a hit volt hatással az ő cselekedeteire ή πίατις σνϊηργει τοις εργοις αυτόν ", ami azt jelenti, hogy Ábrahám ama cselekedete sohasem jöhetett volna létre, ha ő benne meg nein volt volna az igazi, élő hit, aminthogy tényleg a 23. vers szerint Ábrahámnak az ő hite tulajdoníttatott igazságul, éppenúgy, mint szóról-szóraPál apostol szerint (Róni 4 s). Ráháb cselekedetének indoka és tényezője szintén az Istenhez és az Ο igéjéhez való teljes bizodalom, önfeláldozó engedelmesség és szeretet volt, ami együttesen azonos az igaz hittel (25. v.). Véleményem szerint tehát Jakab megigazulás tanának alapja és záróköve a hit; kitetszik ez levele második fejezetének első és utolsó verséből és az ezen két vers között olvasható fejtegetéséből. Hitről beszél ő voltaképpen akkor is, amikor a cselekedeteket hangoztatja, mert szerinte a cselekedetek lényegileg nem egyebek, mint a valódi hit ismérveinek igazolására szolgáló argumentumok. A megigazulásnak Jakab szerint egyátalában nincs, nem is lehet két útja, két tényezője, mintha akár a hit, akár a cselekedetek revén idvességre lehetne jutni, sőt ellenkezőleg: egyetlenegy útja és tényezője a megigazulásnak a hit, míg a cselekedetek csupán a hit ható képességének, erejének, valódiságának mutatói. Ezt a gondolatot ő így fejezi ki: „Á hit, ha cselekedetei nincsenek, holt önmagában" (2 1 7). Holt, élettelen hit (fides mortua) volt azokban is, akiket Jakab a cselekedetekben
