Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Lapszemle - Dr. Dacer Györgytől: Neue kirchliche Zeitschrift

Lapszemle. Folyóiratunk műit évfolyamában bemutattam a „Neue kirchliche Zeitschrift"') cz. tudom, theol. folyóirat 10 füzetét. Elö'ttünk van most még a múlt (1914. évi) jubiláris évfolyam utolsó két (a 11. és 12.) füzete és az 1915-iki évfolyam első' 4 füzete. A jubiláris évfolyam 11. füzetében Ilimels fejtegeti theologiájának egy fontos tárgyát, t. i. Jézus feltámadásáról való bizonyosságunk keletkezését. Ez egy különösen kiemelkedő üdvtörténeti esemény, melynek bizonyossága kérdése azért nagyon is égető. S Ihmels itt most bemutatja, hogy a tapasztalati theologia álláspontjáról mikép kell felelni ezen kérdésre: mikép bizonyosodom meg ezen üdvtörténeti esemény valóságáról, mi szerepe van itt a történet tudománya kutatásának és mi a vallásos tapasztalatnak. Grützmacher erlangeni tanár azután közli e füzetben a háborús első semester kezdetén vállalt rectori hivatala elfoglalásakor mondott beszédét a keresztyén Irrationalismus lényegéről ós hatásairól, Lic. Peters lelkész pedig befejezi czikksorozatát a rationalismus homilet Hiújáról. A 12. füzetben Wahlenberg erlangeni tanár értekezik az új szövetségről és a háborúról, Liitgert hallei tanár pedig a bűnbánat prédicáctiójáról ír igen tanulságos czikket. Ezután két a folyóirat 25 éves jubileumi fennállása szempontjából érdekes czikk feje-zi be a füzetet: „In piam memóriám" czím alatt. Az egyikben Bezzel főconsistariumi elnök emlékezik meg a lap főmunkatársi tisztjében való elődjeiről: Buchrucker-, Burger- s Ivahlról, míg a másikban Grützmacher erlangeni tanár a folyóirat egyik megalapítójáról, Frank erlangeni rendszeres theologusról és theologiájáról ír igen érdekes fejtegetéseket. Az új 26. évfolyam első füzetei arról tanúskodnak, hogy folyóiratunk megujult friss erővel folytatja útját. Az első füzet elején szóhoz jut a szerkesztő, Engelhardt, aki előbb szerkesztő elődjéről, Holzhauser gymn. tanárról emlékezik meg s aztán igen kedvesen és közvetlenül nyilatkozik szerkesztői teendőiről. Majd Bezzel szokásos évelejei czikke következik: „In ernster Zeit", mely a háborús idő alkalmából igen sikerült. Végül Althaus ') A. Deicherl'sehe Verlagsbuchhandlung. Werner Scholl. Leipzig. Ara évre 2-50 mk.