Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig
Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban. 291 az egyedüli bölcseség; minden más philosophia, amint a következmények mutatják, balgaság. A görögséggel szemben elfoglalt elutasító álláspontjával azonban mégsem akarja őket teljesen elriasztani, hanem épen szellemi törekvéseik eredménytelenségének feltüntetésével meggyőzni, hogy balgaságaikat belássák, a keresztyénség irányában tanúsított elfogultságukat elhagyják, a keresztyénség elfogadására hajlandók legyenek. Ha a keresztyénséget legfőbb bölcseségként odaállítva rationalistikusan jár is el, a keresztyén vallás mely szellemi igazságait nem sekélyesiti el, természet fölötti származását nem hallgatja el (12) hanem hangsúlyozza, hogy a helyes eljárás az, amelyet a keresztyének folytatnak, akik elvetnek minden földi tant és csak Isten rendeléseinek engedelmeskednek, figyelmen kívül hagyva az emberi véleményt. (32.) Formális tekintetben is felette áll a keresztyén bölcseség a pogány philosophiának. Mert amig a görög philosophusok pénzért tanítják a bölcseséget, úgy hogy csak a vagyonosak vehetnek benne részt, csak pénzszerzésért philosophálnak (25), addig a keresztyén bölcseséggel nem csak a gazdagok foglalkozhatnak, a szegényeket is oktatják benne ós pedig ingyen, mert ami Istentől való, az magasztosabb, hogy sem földi értékkel megfizethetnék (32). Nem a külső szerint ítélik meg az igazsággal foglalkozni akarókat, mert tudják, hogy a beteges testben is lakozhatik erős lélek (ib.) Bár hangosan hirdeti a pogány bölcs, hogy senkire sem szorul, beszédét mégis úgy irányítja, hogy azokat rágalmazza, akik nem adnak neki semmit. (25). Többen közülük csak azért kapnak a római császártól évi 600 aranyat, mert hosszú szakált hordanak. (19) Félreértés elkerülése végett hangsúlyozza, hogy a keresztyén bölcseség nem varázsszer, amelynek birtokában földi kincs, szerencse, gazdagság lesz osztályrészük ; semmit sem nyernek általa az emberek ami már egyszer régen ne lett volna birtokukban. Azt kapják csak vissza, amit tévelygéseik következtében elvesztettek. (29). Hogy mit vesztettek el, nem mondja határozottan, csak sejteti: az igaz boldogságot. A keresztyén vallás az elrejtett kincshez hasonló, amely után fáradtsággal kell kutatnunk, amelyet a sor belepett, de amely mégis méltó arra, hogy minden vagyonunkat érte adjuk (30.) A keresztyén bölcseség tehát a fő mellett a szivet is ki elégíti s épen ezért vallás is. Ez a gondolat mindig erőteljesebben jut kifejezésre a későbbi apologétáknál. Kiss Jenő. 19*
