Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig

284 Kiss Jenö. voltak, czélunknak megfelelően azonban a dogmatikai sajátságoktól lehetőség szerint eltekintünk, és az apológia körébe vágó gondolatokat gyűjtjük össze. Ama főkérdések, melyekre feleletet kell keresnünk a következők: mennyire voltak tisztában e kor apologetái saját feladatukkal, mit akarnak elérni munkálkodásukkal, mi a felfogásuk a keresztyénség lényegét illetőleg, hogyan viszonylik az általuk védett igazság a görögök igazságához, a philosophiához, hogyan igyekesznek a keresztyén Isten fogalmat apologetikailag értékesíteni, s hogyan rajzolják meg nagy körvonalakban a keresztyénség világnézetét. 1. RÉSZ. Az őskeresztyén apologeták felfogása a keresztyénség védelmének feladatáról és határáról. — A keresztyén vallásnak a philosophiához való viszonya. A legtöbb apologetánál már műveik czíme: Apológia, Apologeticum, arra utal, hogy főképen védelmi, épitő czélokat akarnak szolgálni, kezdetben az üldöztetések idején a világi hatalmassággal szemben, később a művelt pogánysággal való vitatkozás közben. Védelmezni akarják a keresztyénséget az ellene felhozni szokott általános jellemű vagy a részletekre vonatkozó támadásokkal szemben abból a czélból, hogy a támadásoknak az élét vegyék és a hitben gyengéket erősítsék. Működésükkel nem akarják azt elérni, hogy a pogány vallás vagy philosophia hívei apologetikai műveik hatása alatt azok eredményeképen legyenek keresztyének. Nem akarnak műveikkel hittérítő szerepre vállalkozni, mert helyes érzékkel fogják fel a keresztyénség mibenlétét: a keresztyénség menynyei eredetű, amelyet épen ezért emberi erővel a pogányok előtt a legapróbb részletekig plausibilissé tenni nem lehet, amelyet hivő szívvel kell elfogadnunk, hogy magunkon tapasztalt hatásából láthassuk igazságát. Apologetikai működésükkel tehát, bár egyénileg több, kevesebb szabadságot engednek meg maguknak, csak a szentély kapujáig akarnak elvezetni, hogy azután ráutaljanak az írásra, amelynek segítségével a szentélybe juthat az érdeklődő. Lehetőség szerint kerülik tehát a dogmatizálást, de azért igyekeznek a negatívum, a pogány vallás ésszerűtlenségének kimutatása után, positivumot is nyújtani, és ami a pogány ember számára megérthető a keresztyén vallásból, azt apologetikai eljárással kiemelni, velük megkedveltetni, őket a többinek megszerzésére is sarkalni. Ebből a czélból igyekesznek a keresztyénségnek a philosophiához való viszonyát is megállapítani. Felveszik a philosophus nevet a maguk számára, a philosóphia nevet a keresztyénség