Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete

278 Dr. Szelényi Ödöra. végleges megváltás, míg az alsóbb rendű lényeknek megváltása a halál által az Universumra nézve csak könnyítés, de nem a bajtól való megszabadulás. De mivel a világ nem egyéb mint isten jelensége, a világ megváltása, egyben isten megváltása a maga immanentiájától, melynek folytán ő mint az összes korlátozott alanyokban azonos absolut alany a világ szenvedését hordozza. Az egyetemes megváltás tehát nem egyéb mint a térbeli és időbeli jelenségnek visszavétele az örök lényegbe (i. in. 257 ). Istennek és a világnak ezen megváltása a világfolyamat végczélja. Mint megváltásra szánt a világ, a míg fönnáll, teli van bajjal, vagyis eudaemonistikus értéke negativ, de mint megváltásra képes, mégis jónak kell lennie a czél betöltésére ós ezáltal positiv teleologiai értéke is van. Az eudaemonologikus pessimismus és teleologiai Optimismus ily szerencsés (?) kibékítését Hartmann meggyőződése szerint megint csak az ő concret monismusa nyújtja, mely az abstract monismus ós a theismus magasabb synthesise (i. m. 263.) Istent akaratának megindulása helyezte oly állapotba, melyet csak a világfolyamat közvetítésével tudott érvényteleníteni. Isten megváltása pedig abban rejlik, hogy az akarat az actualitás állapotából visszatér a potentialitás állapotába, (i. m. 266.) Philosophusunk vallásbölcseletének harmadik része a vallásosethika.Tárgya az üdvfolyamat ismertetése. mely subjectiv vagy objectiv aszerint, amint az absolut alanyt mint egyénileg korlátozott alanyt vagy egyetemesen immanens istent vesszük szemügyre. Az üdvfolyamat a restitutio in integrum folyamata: ..die Aufhebung des nichtseinsollenden oder Abnormen und die Herstellung des Seinsollenden oder des normalen Zustandes" Negativ tekintetben e folyamat gyógyulás, positive megszentelés. Mivel a kegyelem magában véve az igazi vallásos üdvelv, azért a subjectiv üdvfolyamat fokozatai ezek: a kegyelem fölkeltése, kifejiése (bűntudat és ós érzületmegújulás) és annak gyümölcsei, melyek alatt a javulás (= az önzés elnyomása és a jó hajlamok erősítése) és az objectiv culturfolyamatban való részvétel értendő. Ez utóbbi pont élesen elválasztja Hartmann pessimismusát a Schopenhauerétói, mely quietismust hirdet. Az objectiv üdvSolyaniat a teleologiai világfolyamat mint a megszentelésen át az egyetemes megváltáshoz vezető folyamat, (i. m. 307.) Valamint az erkölcsi világrend a teleologiai világrendnek az embert megillető metszete, úgy a történelem, különösen a vallásos szempontból tárgyalt culturtörténelem az objectiv üdvfolyamat szellemi extractuma. Az objectiv erkölcsi világrend nagyszámú socziál is ethikai intézményeket foglal magában: társadalom, állam, egyház. Ez utóbbi kiválólag van a vallásos élet fenntartására és öregbítésére hivatva. Eszközei az igehirdetés, („Dienst am Wort") cultus és fegyelem, (i. m. 313)