Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Hartmann Ede vallásbölcselete
272 Dr. Szelényi Ödöra. must állíthassa oda a supranaturalistikus vallás legtökéletesebb és legutolsó formájául, ami nemcsak Hartmannnak az előszóban hangoztatott nézetével, hanem a tényekkel is ellenkezik. A zsidóság és keresztyénség viszonyáról, a Jézusról ós Pálról szóló fejtegetésekben sok a ferde beállítás, csak azért, hogy a „szellem vallása" csak annál fényesebben ragyogjon. — Műve 2-ik részében Hartmann tüzetesen is bemutatja a vallásos tudat emez állítólagosán legmagasabb fejlődési fokát. II. r. Már rendszerének a beosztása is nagyon figyelemreméltó. Három főrésze 1. a valláspsychológia, mely a vallásos functióval a) mint egyoldalú emberi, b) mint kétoldalú: isteni és emberi functióval foglalkozik. 2. vallásmetaphysika, a) a vallásos tárgy (theologia), b) a vallásos alany metaphysikája (anthropologia). 3. vallásethika, a) a subjectiv, b) az objectiv üdvfolyamat. Bizonyára nagy érdeméül tudhatjuk be Hartmannak. hogy a manapság túltengő valláspsychológiai iránnyal szemben határozottan kiemeli a vallásos functio kettős oldalát és hogy a valláspsycliológiát a metaphysikával kiegészíti, amiről a mai valiásphilosophusok megfeledkezni szeretnek. 1) Csak az ismeretelméleti és értékelmóleti szempont az; melyet rendszerében igen kevéssé karol fel, de tudjuk azt is, hogy az ezen kérdésekre irányuló vizsgálódások újabb keletűek. Áttérve a 1. valláspsychológiára, már az első fejezetek meggyőznek arról, hogy philosophusunk a vallásban mint psychikai jelenségben helyesen méltatja az értelem, érzelem és akarat együttes működését, csak az a kár, hogy az elméjében uralkodó logikai reflextió és critikai eszmélés végeredményben mégis az intellectualismus felé sodorja, bár váltig tiltakozik ellene. Helyesen fejtegeti, hogy a vallásos jelenség csak úgy jő létre, ha a functiót hordozó alanyon kívül a tárgy is adva van, melyre a vallásos jelenség vonatkozik. Bármely vallásos functió tárgya pedig: isten. Nincsvallás istenképzet nélkül, az istenkópzet minden vallásos functió tudatos kiinduló pontja. A képzeteket pedig igazság illeti meg transcendentális értelemben. „Ha a vallásos tárgy képzete pusztán immanens tudattartalom volna vonatkozás nélkül a képzet transcendentális-reális correlatumára és egy ilyen transcendens correlatum igazi létezéséről szóló meggyőződés nélkül, akkor alkalmatlan volna a vallásos viszony megállapítására". (i. m. II. 6.) ,.A transcendentális idealismus dogmája lényegileg megszünteti a vallást és csak mint puszta, az értelemtől folyton lerontott képzeleti illúziót hagyja meg, egészen addig, míg a psychikai organisatio ') Lásd Szelényi: Modern vallástudomány, 17-ik lap.
